Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1879

1879. április - Oldalszámok - 14

14 szavazat jogot — az egyház — a kormányzat tekintetében — az első fokút nem tartja s nem tartotta múltban üdvösnek — a mint törvényeink mutatják. Másodszor ellen vethetik - hogy ők jog megszorításban részesülnek — ha azokkal egyenjogusítalnak kik felényi népességüek, — az ezt megcáfoló válasz reá az. hogy az ö illetve geographiai helyzetük szerencséje az, hogy népességben fenntartathattak; — csak a műit századok, a dunántúli esperességek monoffraphiáját — de a nemzet történetét kell lapozgatni — s megtaláljuk — az okot. mert mig erdély s tiszántúl — fejedelmei s helyzete által nyújtott biztonság, béke-áldást hozó örömeit élvezhette, s inig a nyugalomban szellemi és anyagilag erősbült — addig a dunamente s Dunántúl a legnagyobb megpróbáltatásoknak volt kitéve, ezrekre menő egyházaink semmisültek meg a vad fanatizmus által vakon vezetett zsarnoki kéz — rabigája alatt, gályákra — várbörtönökre vitettek — egyházunk buzgó bajnokai, templomaink épitése csnf jelek feltétele mellett — vagy csak ugy engedélyeztetett, hogy udvarra legyenek nehogy a jezsuiták kegyessége (a ,,boatus" által lásd Kenessei egyház könyveit) zavartassék. Személy és vagyon megtámadtatott. — a családi szentély megsemmisít eteti; — s mig itt ezrek és ezrek kik üdvezitőnk szavai szerint nem voltak sziklák (Péter) kikre az anyaszentegyház épitetelt — térítettek ál, vagy anyagiiaíi s erköltsileg megsemmisítettek , mig Dunántúl a vihar palástja alatt vivta az egyéni és polgári szabadság nagy csatáját — a zsarnokság bagjaival, addig a túlsó vidéki egyházkerületeink élvezték — e küzdelem gyiimöHseit. — Üdvözítőnk tanaival megegyeztethető lenne-e tehát az. hogy a testvért fenn maradt családja tagjaival együtt vagyona s jogaiból kiszorítsuk s abban korlátoljuk — azért mert ellenségeink elleni harczban közös védelmünkben a tagok egy része elhullott ? Igaz — minden egyházkerület — törvényen alapuló egyen jogú szerepeltetésénél — látszólagos hátrány mutatkozik — a több népességűre de — erkölcsi cáfolata ezen hiánynak a fenntebb elő adott, s főleg az, hogy eddig minden egyházkerület terheit egyenlően magaviselte—másik által nem gyámolitatott, sőt a munkálatban a zsinat és annak következményei áital támadandó terhek viselése is ismét az egyes egyházkerületek nyakába dobatik — már jogos és méltányos - eltekintve mindentől — hogy a mint a terhek eddig viseltettek, s ezután a mint ezek viselése javaltalik,— a joggyakorlat is ezzel egyező legyen. Ezen elvek alapján a duuántuli ev. ref. egyházkerület — kimondhatta volna azt, hogy a kerületeket nem a legkisebb, de a legnagyobb számmal óhajtja képviseltetni — de ezt takarékossági szem pontbol nem telte. — Még igy is a legkisebb számítás szerint, ha a zsinat egy hóig tart — egy kerületnek 5000