Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1879

1879. június - Oldalszámok - 25

25 Én lehiíl csekély személyemben szerény véleménnyel most is csak azt volnék bátor ajánlani egyházkerületünknek, a mit felterjesztett tervemben ajánlottam. hogy t. i. egy megállapított kulcs szerint becsültesse meg egyházmegyénként jó idején a lelkészek díját, s ahol meg nem üti a díj a minimumot, az olyan egyházak visitatio alkalmával figyelmeztessenek, hogy ha lelkészi hivataluk üresedésbe jöttéig jómódjával önként fel nem emelik, a kimondott fizetés minimumig — maguknak tulajdonítsák ha üresedés esetében rendes lelkész nélkül maradnak. — érivén ilt olyan egyházakat, melyektől mind anyagi, mind népesség számra nézve könnyen kitelhetnék a javítás — népetlen s anyagilag is szegény egyházakat kellene csak az államsegély és Szondi agentialis alapból segélyezni, a mennyiben bizonyos lenne, hogy a saját erejökből megfeszített igyekezetök mellett is bajukon segíteni nein képesek: de ezeket is az ajánlottam mód szerint t. i. 10 évig tőkésíteni az évenként nyert segélyt kamat kamatjával, és csak a 11-ik évben nyitni meg a segélyezést, de csak a kamatból. — erős meggyőződésem van, hogy az igy tőkésített összeg később annyira ki nőné magát, hogy más vallásos intézetekre is kerülne kamatjából. Jegyzésben ide teszem: nagyon elfoglalva lehetett a véleményező t. I. bizottság; mert be adotl tervem második részének körvonalozását t. i. a lelkészi gyámoldát. vagy elfelejtette, vagy ideje nem volt reá: pedig mindenik az 1877. évi főgyiilés 353. és 355. sz. a rendeletből folyt. Most már röviden végzek a 335. és 379. jkönyvi számokkal. A 335-ik sz. a. főtiszt, püspök ur mutatott be egy a boldogult előde iratai közölt talált 1753. kelt Szondy-Kenessey végrendeletnek hitelesített ^másolatát . — melyei egyházkerületünk örömmel fogadott, kinvomatását, szétosztását és ezt tűzmentes szekrénybe helyeztetni elrendelte. Erre nézve van szerencsém főtiszt, püspök úrral, s általa — ha ugy tetszik a mélyen tisztelt egyházkerülettel tudatni, hogy ez okmányt egy Csejtev örökös t. Kardos Gábor adta állal az 1834-ik évben egyházkerületünknek két más okmányokkal . t. i. az egyik az adóslevelek lajistroma Gróf Castiglioni Eudemius és a négy első curátorok neveik aláírásával s pecsétjekkel. — a másik a négy első Szondianus curátornak osztálylevelek a lestált summákról Csejtey Sigmond, Csérnél László és Domokos Márton aláírásokkal s pecsétjekkel. — mely három rendbeli okiratok főtiszt, superinlendens urnák gondviselése alá adattak. — Tehát a hibázó másik két okmány is vagy a boldogult előd irományai közt keresendő, vagy a még 1862-dik évben is a pápai paplak folyosóján hevert supdiale archívumban, — melynek kulcsait főtiszt. Tóth Ferencz superintendens halála után tettes. Eőri Szabó Gábor ur, az 1844-ik évi palotai gyűlés S—ik sz. alatt benyujlotla a boldogult superintendens urnák egy általános jegyzékével. — a kul— 4