Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1879

1879. június - Oldalszámok - 24

24 legszegényebb ember adózási képességét. — hol semmit sem lehet élvezni vagy használni — még apai örökségünket sem—fizetes nélkül: bizony nagyon erős hit kell hozzá, hogy az ajánlt élet erő felébresztéssel ma csudákat lehessen létre hozni annyi fizetéssel terhelt szegény egyházainkban! Igen akkor lehetett ennek jelentősége mikor egyházaink a közjóra a mit adtak: charitativuin név alatt, önként és szabad jótetszésből adták; de ma midőn minden egyházi adománynak adó, még pedig kötelezett adó a neve: vajmi kevés értelme lehet. Régenten egyházaink lelkészi s tanitói földeiktől adót nem fizettek, — ma fizetnek direct indirect, százalékos adót, községi pótlékot, tanitó nyugdijat, beteg ápolási költséget, kiadott minta szerént építeni, átváltoztatni felszerelni iskoláikat, püspöki tisztelet dijt, egyh. ker. 's megyei közigazgatási költséget, pápai közép tanodát, deákok élelmezését, legatiot, suplicatiot évenkinti publicatiókat, jkönyveket, s még ezeken felül egyh. kerület, megye, Convent, Zsinat többféle adókat szándékozik rájok vetni: tessék azután bárkinek is ily körülmények között a gyülekezetek életerejének felébresztését, s fokozását megpróbálni; hiszem hogy ő is azt kénytelen mondani, mit az egykori szajkós tanitó ember: oleum et operám perdidi. Pedig még nem számítottam a kiadásokat melyeket minden egyház kénytelen áldozatul hozni évenkint a maga fentartására. Bizony egyszer addig próbálgatjuk feszíteni a hurt, hogy elszakad. — E század elején — mint az időből maradt Visitatioknak naplói mutatják, elég sok volt ha legnépesebb egyházaink kerületre, megyére 15 — 20 forintokat fizettek: ma alig van hija a 100 ft o. értéknek. Szabad legyen a hitbuzgóságra számítás egy példáját fel mutatnom felvilágosító magyarázatául a véleményező t. t. bizottság számításának. — Dunántúli egyházkerületünk 1742—ik évben elhatározta, hogy ezután ennek is legyen cassája; de a honnan s mibőljéről intézkedni elfelejtett, vagy tán a hit buzgóságra számítva feleslegesnek is tartotta! S már 1745. évi Peremartonban tartott főgyülésében azt határozta, hogy a t. d. Supdia számára felállítandó közpénztárba a traktusok 200 frt fizessenek a megállapított arány szerént ugyan annyit az e Supdiában levő Urak is, — és évenkint az e Supdiában lakó nemesek egy a Supdens megbízó levelével ellátott küldött által kerestessenek meg a segedelmezésre.— Majd pecsétes ládák rendeltettek 1795 nro. 8 oly utasítással, hogy ezek az elő forduló 5 Communio alkalmával tétessenek ki évenkint templomainkba a Supdia számára. Ezis sikeretlen levén, rendeltetett helyibe 1812-ik évben nro. 42 a 2 kros lélek pénz. Azonban ezis csak a beszedés terhét, s restántiákat nevelvén: végre 1823—ik évben ismét vissza lett hozva a 5 Communiokon publicatio a lelkészi fizetéseknek megcsonkításával minden kárpótlás nélkül.