Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1879

1879. június - Oldalszámok - 23

23 hogy ez „csekély, bizonytalan, — ennek más és nagyon is igénybe veit hivatása van;

u mert imó a törvény, az alapítók is közbe szólnak és megállj—t kiáltanak ; akkor aztán ott lehet az utasító, ékesen szóló bizottsági vélemény. Hogy nem meg vetendő s lenézhető csekélység lenne az állam segély évenkénti tőkésítése példával világosilom. Mezöföldi egyházmegyénk alapított 1848-ik évben egy özvegy árva gyámoldát azon kiszámítással, hogyha ez intézetbe belépni akarók egyszer mindenkorra befizetnek 50 frt, vagy ha e tökét be nem adhatják, kötelezik magokat annak évenkinti kamatja rendes befizetésére: a gyámolda is kötelezi magát, hogy haláluk esetére özvegyeknek, vagy árva családjoknak évenkénti osztalékul ád a kamatokból 20 frt. E torvet a közbe jött szomoru idők miatt csak 1853-ik évben lehetett megkezdeni, s ez időtől fogva hála Isten! gyámoldánk pénztára bár szép számmal vannak is az osztalékosok, nem fogy, hanem sza porodik és az eredetileg ajánlt 20 frt helyeit, most már 26 frt osztalékot ád évenkint s remény van hozzá, hogy nem sokára többet is adhat. Az 1853-ik évben esett egyházmegyénkre a pápai középtanoda fentarthatási költségből 800 pft vagyis 840 frl o. é. Ezt ma már nem egyházaink fizetik mint kezdetben volt; hanem a közadakozásból s hagyományból a mi a 800 frt kifizetésén felöl megmaradt néhány forint, évenkint tőkésitellük s lett belőle olyan tőkénk, melynek kamatja ma már kiadja az egyházak terheltetése nélkül a kötelezett 800 pftot vagyis 840 ft o. értékben. Ilyen az Angentialis Szondi alapítvány is.— Ennek tökéje kezdetben négy ezer ft volt; de belőle mindjárt az első Curátornál elveszett egy ezer forint s mostani Curátora — bár időközben több kiadásai is voltak — a mult évi utolsó R.-Komáromi gyűlés 379 sz. a. 31518 ft 80 V, krról mulatta be számadását. Soha sem kell tehát becsmélni s csekélynek mondani néhány forintból álló segedelmet, csak nem kell ugy a mint jő, erre arra könnyedén eliskölteni; hanem tőkésíteni s szükség esetén legfeljebb kamatjához nyúlni. Adde parvum modico : cumulabis acervum. — A véleményező t. t. bizottság ajánlja e két segélyezési alap helyett „a gyülekezetek élet erejének felébresztését s fokozását'

1' — Ugyanezt ajánlottam én is a Canonica Yisitátio felhívása által, — egymástól csak abban különbözünk, hogy én nem mondom, mint a t. t. bizottság mondja s állítja ,,hogy ez a kiapadhatatlan forrás csudákat képes létrehozni"' Mondhatom hogy e tekintetben gazda nélkül számított a t. I. bizottság. Ez — mint a történelem bizonyítja — igaz lehetett a reformátio kezdetén átalában hit s vallás buzgó nagyjainkra nézve, - részben szegényebb hitsorsosainkról is. De ma már ez anyagias világban, hol minden felöl igénybe veszik a