Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1878

1878. június - Oldalszámok - 10

10 küldölt leiratot még gyűlés alatt elő fogom terjeszteni, kérvén előre is a főt. egyh. kerületet, hogy a törvéuy magyarázatát kérőleg irjon fel az orsz. gyűlés­hez. Én különben is minden oly esetben, midőn a cultusministerium törvényt, vagy saját tetszése szerint magyaráz az országgyűléshez felirást ajánlom, mert ha a cultusministeriumhoz irunk lel, ez annyi oleum et operám perdere! A felekezetközi viszonyokat érdeklőleg a hatalmas clerus most sem res­pectálja az orsz. törvényeket. Vallási sérelmek lolytonosan fordulnak elő. Ágostai hitv. ev. testvéreink lelkészi karában is vannak egyesek, kik a vallásügyi orsz. törvény, sőt az önmaguk által alkotott geresdi egyezségnek is ellenére téritői szellemtől áthatva működnek. Birom azonban főt. Karsay Sándor superintendens urnák igérelét az iránt, hogy jövőre őrködni fog a felett is, hogy ily törvény sértések a hatósága körében működő lelkészek által el ne köveites­senek. Ez az őrködés szükséges is, kívánatos is. Szükséges, mert követeli ezt az orsz. törvény s a két testvér felekezet közti kívánatos béke. Kívánatos, mert ha mi prot. lelkészek sem tartjuk meg azon országos törvényeket, melyek a felekezet-közti viszonyokat rendezik: mikép panaszkodhatunk akkor a hatalmas clérus ellen, ha jogainkat tapodva keresztül gázol azokon. A geresdi egyezségnek megújítása, s az orsz. törvényeknek megfelelőleg átalakulása végeit egyh. kerületünk s a dunántúli ágostai és dunamelléki helv. hitv. egyh. kerületek által kinevezett mixta deputatio megkezdte működését, első összejövetelét megtartotta Budapesten, de megállapodásra nem juthatott. A november hóban Budapesten összejött convent a zsinati előmunkálatok kidolgozása végett két albizottságot nevezeti ki saját kebeléből, ezen albizottsá­goknak hozzám a napokban érkezett s el még általam sem olvashatott munká­latát még e gyűlés folyamában beterjesztendem. És most ez általános utón áttérek a részletekbe hatoló jelentésre. Első helyen azon veszteségekről emlékezem meg, melyek egyh. kerüle­tünket vezérszerepel vitt, és közhasznúlag működött egyes nagy embereinek halála által sújtottak. Folyó évi marlius hó 19-én fejünknek ékes koronája esett el, Nagy Mi­hály kir. tanácsos és superintendens, ki megnyerő modora, szellemdús társal­gása állal sziveket, magas képzettsége — közjóra irányzotl munkássága a vé­szekkel férfiassn mérkőzésben kitüutetett bátorsága — egyházi és iskolai auto­nómiánk védelmezése terén önfeláláldozásra is készen vivott hősies küzdelme által lelkeket hódított; ki — saját szavai szerint—ha nem kereste de nem is kerülte a vértanúi koszorút olt, hol mint főpásztornak — Jézus valódi hivének el kellett azt fogadnia .... bevégezte a dicsőn megfutott földi életpályát. Érdemeinek méltatása nem szorítható be a superintendensi évi jelentésnek szük- és más tárgy által nagyobb részében különben is elfoglalt szük keretébe.

Next

/
Thumbnails
Contents