Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1878

1878. június - Oldalszámok - 11

11 Erős meggyőződésem az, hogy a főt. egyházkerület érette évek hosszú során át fáradatlan tevékenységgel — szent lelkesedéssel s önfeláldozásig magasló buzgósággal működött főpásztora emlékének felújítására gyászünnepet rendez, az akkor tartandó emlékbeszédben kell majd koszorúvá fűzni mindazon érdemvirágokat, melyek az idvezültnek hosszú áldásdús életfolyamában találhatók. A kezemhez jutott adatok nyomán most csak rövid vázlatban mutatandom föl életfolyamát. Nagj

r Mihály életrajza. Nagy Mihály rév-komáromi lelkész, dunántúli superintendens és kir. tanácsos. Győrmegyében. Rétalapon 1788-ík évi december 14-én született, honnan születése után csakhamar szüleivel egyiilt veszprémvármegyei Ajka községbe az édes anyai birtokra költözött át. A közép és főtanodai tudományokat a Márton nagy szelleme állal újra megteremtett pápai főiskolában a nagy alkotó Márton István s az irodalmi tevékenységéről és kormányzati bölcsességéről egy iránt ismeretes Tóth Ferencz tanároknak szellemi vezetése mellett végezte. Mint tanulótársai közt a legkitűnőbbek egyike a tanfolyam végeztével bennmarasztatott a rhetoricai és logikai tantárgyak előadására s e tudományokat másfél évig kitartó szorgalommal és oly sikerrel tanította, hogy szakképzettsége általános figyelmet ébresztett. Az érdemeit méltányló iskolai szék a főiskolai seniorsággal tisztelte meg. Ennek végeztével haza ment szüleihez 1813-ik évben, hogy ott a magányban növelje önképzés által tudományos ismereteit. Itt azonban csak rövid ideig maradhatott, mert a tehetségeit fölismert s a közjó érdekében értékesíteni óhajtó egyh. kerületnek megtisztelő bizalma a pápai főiskolában üresedésbe jött történelmi tanszékre tanárul választotta meg. oly föltétellel, hogy e téren is már széleskörű ismereteinek szélesbítése végeit a külföldi hires egyetemeket látogassa meg. Még azon év őszén útra is kelt, de Bécsben megállapodott, ott a természetés vegytani tárgyakból rendkívüli előadásokat hallgatolt s a történeti és tudományos irodalom terén később oly szép hírnevet szerzett Péczely Józsefnek és Hetényi Jánosnak, a magyar történelem és a bölcsészet ezen koszorús mívelőinek s fejlesztőinek társaságában. 1814. évben tovább utazott Németországba s másfél évet töltött a jenai, göttingai és marburgi egyetemeken. Ez időszak alatt búvárló szép lelke a tudományos ismereteknek új meg új gazdag kincseivel rakodott meg, s tanári székét tudomány-kincsekben gazdagon foglalta el 1815dik évben. Mint tanár, örök emléket állított önmagának a főiskola évkönyveiben s számos még életben levő tanítványainak hálás szivében és lelkében tudománya, kincseinek szétosztása által áldón hatott nemcsak a protestáns egyházra, hanem ez által közvetve a magyar hazára, a magyar nemzetiségre is. 1821—ik évben a fényes és népes kocsi gyülekezet, — melynek hitbuzgó 2*