Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1878

1878. június - Oldalszámok - 9

9 jogait biztosító, a protestánsokat bárhonnan és bármily alakban jöhető sérelmek ellen védő orsz. törvényeket. S ha már most is ily szomorú, ily leverő jelenségeket keli tapasztalnunk: ugyan mi történhetik akkor, ha esetleg ultramontán szellemű orsz. gyűlési többség alkot majd törvényeket, és e többségből alakított ministerium hajtja végre azokat. En elérkezettnek látom az időt, hogy a Sión őrei ne csak ébren legyenek, hanem a jogaink ellen intézett rendszeres hadjárat ellenében, a szellem fegyvereivel fölszerelve, sikra szálljanak s az orsz. törvényeknek érvényt szerezhetéseért mind a két prot. felekezetnek egyh. kerületei az orsz. gyűléshez felírjanak. Iskolai autonomiánk is úgy szólván csak névben él már, de valósággal nem létezik. Az iskolát fenlartó egyházi főhatóság által évszázadokon keresztül gyakorolt jogokat tényleg, s a nélkül, hogy erre törvény jogosítaná fel, mind confiscálja a cultusministerium. Legközelebb elvonta tőlünk még az osztály összevonás jogának engedélyezését is. Középtanodai, ránk nézve sérelmes, de a fundus religionis et studiorumból fenntartott középtanodákat az állami tanodák köréből kivevő törvényjavaslatát nem vihette keresztül, számtalan — még pedig ellentétes hiányai miatt már a tanügyi bizottságban olt rekedt az, de ez nem akadályozza a cultusministeriumot abban, hogy törvényadta felhatalmazás nélkül ragadja magához azon jogokat, melyek felekezeti iskoláinkban orsz. törvények alapján s évszázadok gyakorlata által szentesítve a felekezet hatáskörébe tartoznak. Utóvégre is csak azon jogunk marad, hogy fizethetjük a tanárokat, fedezhetjük a szükségleteket azon iskolákban, melyekben tényleg a cultusministeriumé a rendelkező és így az irányi jelölő hatalom is. Ez ismét egy uj indok arra, hogy Sionnak őrei ébren legyenek s az egyh. kerületek testvérileg kezet fogva s kezökben a törvénynyel lépjenek fel a megtámadott jogoknak védelmére. Nagy sérelme egyh. kerületünknek s általában a magyar prot. egyháznak már az is, hogy sine nobis de nobis felekezeti iskoláinkra is kihatólag, rneghallgattatásunk, megkérdeztessünk nélkül alkottatott meg az orsz. tanítói nyugdíjintézetet készítő törvény. Nagy mérvű beavatkozás volt ez iskolai antonomicus jogkörünkbe, de, mert az országgyűlés avatkozott be, habár fájó érzéssel, mégis meghajoltunk a törvény előtt. S a cultusministerium ezen már önmagában is sérelmes törvényt még sérelmesebbé teszi az által, hogy ismét törvényt és tetszése szerint magyarázva, oly egyh. megyékben is kényszeríti a tanítókat és egyházakat a nyugdíjintézetbe adót fizetésre, mely egyházmegyék e törvényben kijelölt kellékeknek megfelelő tanítói nyugdíjintézetet s az érdekletteknek nagyobb nagyobb megterheltetése nélkül tartanak fenn, ennek fenntartását a törvényben kijelölt záros határidőnek letelte előtt bejelentessék, s így fölmentendők lennének az orsz. tanítói nyugdíjintézetbe lépés kötelezettsége alól. Egyh. kerületünkben a tatai egyh. megye van ily helyzetben. Az ezen ügyre vonatkozólag hozzám 2 >