Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1878

1878. június - Oldalszámok - 144

144 bályokkal, magái a prol. autonómiát czélja szabad mozgásában elvének kifejtésében és alkalmazásában akadályozni, mely czél a mellett, hogy már kiindulási pontja: a tévedhetés föltevése igazolatlan, autonómiánkat a legérzékenyebben, mert lényegében sérti. Miután hát maga a kiindulási pont igazolatlan, s igy a rá épített következtetés helytelen és jogtalan vagy jogosulatlan; mely következtetés most még ugyan, csak azt eredményezé, hogy az egészen más hivatásu és rendeltetésű tanfelügyelőket, a prot. autonómia, mint életképtelen, vagy a centralistikus irányú államkeretbe nem illő. e tulajdonságánál fogva tehát alkalmatlan irányú, s igy előre elitélt intézmény ellen kell szerepeltetni; de végeredményében a prot. autonómia oly mérvű korlátozására fogna vezetni. minek következtében elmondhatnék : ..névben áll csak s többé nincs jelen

u — ennélfogva a legnagyobb tisztelettel ugyan, de a jog s törvényesség terén állás tudatával jelentjük ki, hogy a kérdéses intézvényt ránk nézve kötelezőnek el nem ismerhetjük. Tesszük ezt főleg, s különösen azért; mert mi prot. autonómiánkat, nemcsak történelmi fejlődése iránti kegyeletes érzelmeinknél —, de egyházi életünkkel bensőleg lett összeforrásánál fogva is, oly lényegesnek tartjuk, hogy, egyház kerületünk fejlődését, felvirágzását, annak életével, elcsenevészedését, halálát, annak megsemmisülésével azonosnak tekintjük. — A mely pillanatban elismerné a prot. egyház, az ő autonóm jogkörén heliil tett intézkedéseivel szemben, ily korlátozás szükségességét, — vagy csak megengedhetőségét is: abban a pillanatban méltatlanná tenné magát arra, s abban a pillanatban elveszitettnek is tekinthetné azt. Álláspontunk helyességét nem dönti meg Nagyméltóságod azon nyilatkozata sem, hogy a magyar prot. egyház többi kerületei, a mienkéhez hasonló feliratokban, nem fejezték ki, ez ügybeni aggodalmaikat; mert, mi ezen ő eljárásukat, — kivált a dunamelléki testvér egyházkerület szintén most folyó közgyűlésében, autonómiánknak, ujabb időben, minden oldalróli megtámadtatása által előidézett közfeljajdulás folytán, — nem a belenyugvásból származottnak tekintjük ; hanem a mi, még mindig bizalmat jelző, s reményt tápláló felszólalásunkkal ellentétes ama passív magatartásból eredettnek, melyre annyiszor történt felszólalásaik eredménytelensége őket előbb, minket talán ezentúl fog vezetni. Abban, Nagyméltóságú Minister Űr! hogy mi a tanítókat, törvényeink értelmében alkalmazzuk-e vagy mozditjuk-e el? a tanfelügyelőket, vagy akármely közeget, a saját egyházi szervezetünkben felállított fórumaink fölött, felsőbb fórumnak el nem ismerhetjük; mert nem azért alkotunk önmagunknak törvényeket, hogy azokat meg ne tartsuk; nem azért van egyházszervezetünkben a gyülekezeteink tanitóválasztását szabályozó, ellenőrző, a tanítókat esetleg elítélő egyházmegyei (tractualis) és egyházkerületi (snperintendentiális), közigazgatási