Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1878

1878. június - Oldalszámok - 13

13 hivatalába is már R.-Komáromban iktattatott be ünnepélyesen, a hires szoboszlai Pap István debreczeni lelkész s tiszántúli superintendens által. Az ország minden részéből összesereglett fényes gyülekezetnek szívből fakadt örömnyilatkozatai teltek bizonyságot a felől, hogy az egyház kerületnek választása a jó részre esett. Már mint superintendens, ő igtatta be a dunamelléki ref. egyh. kerület superintendenseül Polgár Mihályt Kecskeméten, s ennek halála után a most is élő s a pesti ev. ref. főiskolának megteremtése által szervező-alkotó erejét megdicsőített Török Pált Budapesten s iktató beszédeivel oly köztetszést és szeretetet vívott ki, hogy mind a két alkalommal értékes ezüst biJlikommal tiszteltetett meg. 1865-dik évben ünnepelte egyházi hivataloskodásának félszázados jubeliumát, mely ünnepélyen nem csak az egyh. kerület, nemcsak a hatósága körében levő egyházmegyék, hanem Komáromvármegye, sz. kir. R. Komárom városa, a testvér egyház kerületek s számos politikai hatóság üdvözlő küldöttségei által tolmácsolta öröm érzelmeit. 0 cs. kir. és apóst. kir. Felsége dicsőn uralkodó Fejedelmünk is ezen ünnepélyes alkalommal jutalmazta a bölcs és erélyes egyházi kormányzónak érdemeit, királyi tanácsossá nevezvén ki öt. 1872-dik évig töretlen volt úgy testi, mint lelki ereje. A lelki erő még ekkor sem törött meg, de már a testi hanyatlani kezdelt. Azon soknemü teendőkhöz — melyet az egyh. kerületi kormányzónak jelenleg végeznie kell — a testi erőnek teljes mértéke szükségeltetik. Erezte ezt az a bölcs férfiú, ki részint mint egyh. megyei, mint egyh. kerületi kormányzó közel 40 évig állt a kormány élén, s'mert érezte és ennek folytán elérkezettnek látta az időt arra, hogy más kezébe adassék a kormányzó pálcza, 1874-dik évben november hóban megható s az egyh. kerülettől szívélyes áldáskivánatok mellett búcsút vevő szavakban adta tudtul superintendensi hivataláról lemondását. E lemondó s bucsut vevő sorokat tartalmazó szép levél volt egyh. kerületünk életfolyamában utolsó fölragyogása azon szép és emelkedett léleknek, mely évtizedeken át ritka bölcsességgel, rendkívül ügyes tapintattal, a szigornak rendfentartó, de soha sem tiirhetlen erélyével kormányozta a dunántúli ev. reform, egyh. kerületet. Fölemelt azon lelki nagyság és szivnemesség, mely minden sorából kitündökölt; — de leveröleg hatott azon gondolat, és tudat, hogy az a férfiú, ki nehéz időkben, kemény viharok közepette, erős kezekkel tartotta a kormányt, ki szirtek és örvények közül Polinurosz bölcsességével vezette biztos révbe az egyházi életnek hányt vetett hajóját: áldó hatásából jól ismert tetterejével nem a mienk többé! E levél tartama, gondolatainak emelkedettsége, az irónak közjóért lángolásáról tanúskodó önmegtagadás arról tesznek bizonyságot, hogy a lélek még mindig kész és erős, csak is a test