Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877

1877. május - Oldalszámok - 8

s szerint hibásan) nem is az egyházaknak, hanem a lelkészeknek kötelessége, s igy a lelkészek tulajdonát képezvén azok, kivándorolnak az egyházakból s utóvégre elvesznek. Ha már most azon értékes adatok — melyeket a superintendens évi jelentésének kellene tartalmaznia — jövőben össze nem gyűjtetnek s az e. ker. jkönyvben — melyeket minden egyháznak féltékeny gonddal kellene megőriznie levéltárában — be nem iktattatnak s igy az elveszésnek lehetősége ellen nem biztosíttatnak: akkor a későbbi kor nem ismerendi az előző korszak egyházi és iskolai életfolyamának hű képét, s oly e. történetet, mely hű tükre legyen a múltnak — a mi korunkról ép ugy nem Írhatnak, mint—fájdalom — mi nem vagyunk képesek megírni (legalább hiven, hiánytalanul nem) a magyar protestantismus lefolyt s szenvedés és dicsőségben egyiránt gazdag századainak történetét, azt a fényes történetet, melyhez ha adataink megvolnának s azokat összeállithatnók : tán hazánk története is egészen más világításban fogna akkor föltűnni előttünk. Íme főt. egyli. kerületi közgyűlés! ezek azon indokok, melyek alapjára helyezkedetten fájlalom azon határozatot, mely terheim kevesbítéseért bár, de egy szent és tartozó s magasabb érdekek szempontjából el nem mulasztható kötelességnek teljesítésétől: a részletekbe hatoló, az értékes adatokat a jövő számára is biztosító jelentéstétel alól fölmentett. De bár fájlalom a statutum megalkotását, alkotmányos érzületem által vezérelve meghajlok a többségnek abban nyilatkozott akarata elölt, s mostani jelentésemben már tartózkodni fogok a részletekbe ereszkedéstől. Sőt azon helyzetben sem vagyok, hogy az egész egyh. kerület életfolyamára kihatólag tehessek általános jelentést, mert s hihetőleg a fölebb érintett statutum következtében a nt. esperességeknek egy része fölöslegesnek tartotta az egyházlátogatási naplónak, vagy legalább e napló kivonatának a superintendensi hivatalhoz beküldesét, mások az adatokat részben a névtár szerkesztőségéhez küldték el, s igy nálam még az általánosság keretébe szorított évi jelentés összeállításához szükségelt adatok is hiányoznak. S mert jelentésemel nem egyes egyházmegyékről, hanem az egész egyh. kerület egy évi életfolyamáról kellene beterjesztenem, a be nem küldött adatok hiányzása miatt a beküldötteket sem lehetett értékesítenem. Merültek azonban föl részint egyházkerületünknek, részint a magyarországi összes protestantismusnak életfolyamában oly események, s észleltem oly hátrányokat, melyeket el nem hallgathatok. Leverőleg halott minden buzgó s hithű protestánsra az a nagy veszteség, mely közvetlenül ugyan egyházkerületünket, de közvetve a magyarországi öszszes protestantismust is egyházi fő- és világi aljegyzőinknek halála által sulytotta. Bár mind a két férfiúnak élete nyitott könyv volt és igy jól ismert előttünk, még sem látom fölöslegesnek — már csak a jkönyvünkben örökíthetés tekintetéből sem — életrajzuknak ismertetését.