Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877

1877. május - Oldalszámok - 148

148 iskolai önállóságot lényegesen biztosító jogától (mert felfogásunk szerint a tanár az iskola lelke) a protestánsokat elütni (18. 19. 63.); a tankönyvek fölött nem csupán állam-ellenesség, de a nagyon is széles magyarázatot tűrő „ártalmas"" és „alkalmatlan""

1" jelzőknek ürügye alatt is igen messze mehető ministeri censurával a tanszabadság fejlődését és a tudomány vívmányainak érvényesülését akadályozni (67. §. 5. p.); a tanodai vagyon miként kezelése fölötti őrködési jogot az oktatásügyi ministernek akkép engedélyezni (67. §. 5. p.), hogy belőle később még központi kezelés s a tőkék elhasználása is származhatnék. A 65. §. a ministerium közegének, a tanfelügyelőnek jó vagy rosz akaratától, felfogásától és a közoktatási ministernek kegyétől teszi függővé a felekezeti gymnásiumok és reáliskolák lételét, nyilvánossági joguk fenntarthatását, — s a magyar protestáns egyháztörténelem annyi szomorú példáját mutatja föl roszakaratu kormányok visszaéléseinek, hogy lehetetlen aggályának legélénkebb kifejezését nem nyilvánítania a 68. §. miatt, nehogy középtanodáinak nyilvánossági joga oly könynyedén confiscáltathassék. S a fönnebbinél még aggálytkeltőbb a 69. §., mely a hitfelekezeti tanintézetek fölött egy nihilista vagy ultramontán oktatásügyi minister alatt valóságos Damoklesi kardkép függ azon rendelkezésével, mely szerint a kormány erkölcsi bajok, vagy államellenes irányok miatt az intézetet bezárathatja anélkül,- hogy az illető felekezetnek valami cautélát nyújtana e baj elháríthatására, holott államelleneseknek politikai pártállásokat is nyilvánított már a pártszenvedélytöl elfogultság: minélfogva ama lehető önkénynek tág tért nyitó s szabad kezet engedő kifejezésnek szabatos és tárgyilagos meghatározását kéri egyházkerületünk a mélyen tisztelt képviselőháztól, s egyúttal praesumtiv jogvédekezhetésnek is megállapítását ellene. Hogy a tanfelügyelő a protestáns középtanodák tanári értekezletein is elnököljön — a mint az a 80. §. 2. pontja szerint értelmezhető s tán értendő is, nem csak iskolai önkormányzati jogunk iránt indokolt féltékenységből nem engedhetjük, de tanügyi szempontból sem helyeselhetjük. Ugyanezen categoriába tartozik a 82. §. azon intézkedése, hogy középtanodáinknak érettségi vizsgáin ne csak jelen lehessen, hanem elnökölhessen is a tanfelügyelő, minthogy ez egyházhatóságunknak főfelügyeleti jogába ütközik. íme mélyen tisztelt képviselőház! a föntebbi pontok azok, a melyek iránt — a föntebb érintett indokok — melyeknél fogva komoly aggályaink vannak; melyek ugy autonom jogainkat, mint középtanodáinknak mozgási képességét fenyegetik, sőt existentiájokat megtámadják, keservesen gyűjtött filléreinket az atyáskodás révén veszélyeztetik, magának az államnak pedig semmi előnyt nem nyújtanak, sőt az egyház és állam közötti — a miénknél sokkal erősebb, con-