Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877

1877. május - Oldalszámok - 149

149 solidáltabb, egyöntetűbb államokban is veszélyes zsurlódásoknak előidézésére hivatvák. Minélfogva, midőn a föntérintett pontok mellőzését — illetőleg átalakítását s ennek folytán történelmi fejlődés — békekötések — országos törvények által sanctionált és biztosított önkormányzati jogaink keretén belől eső tanügyünk a legfőbb felügyeleti jogon túl nem terjedhető érintésének mellőzését a mélyen tisztelt képviselőháznak bölcsességétől s komoly megfontolásától hazafias bizalommal kérjük, reményijük és várjuk, teljes tisztelettel vagyunk a dunántúli helv. hitv. egyházkerület közönsége s ennek megbízásából Pap G ábor s. k., superintendens. Csépán Antal s. k, segédgondnok mint helyettvil. elnök. Nagyméltóságú Mlnister úr! 2. A vallás- és közokt. ministerium által 1876. év sept. hó 2-án 20311. sz. a. a tanfelügyelök részére kiadott „utasítás'" V. fejezet 64. §-ának 1-ső bekezdésében olvasható ezen passus : „Minthogy a tanítói hivatalra a törvény 138. §-sa szerint a tanítók élethossziglan választatnak, a tanfelügyelő a felekezeti iskolatanitók hivatalból való előmozdítása esetén felügyel, hogy csak az egyházi hatóság fennálló törvénye vagy szabályai szerint itéltettek-e el, s nem történik-e rajtuk méltatlanság?"" egyenesen megtámadja, sőt megsemmisítéssel fenyegeti egyházunknak a békekötéseken s országos törvényeken alapult jogainkat, melyeknél fogva minden, iskolai ügyeinkre vonatkozó dolgainkban szabadon, saját egyháztörvényeinkben letett alapelveink szerint rendezhetünk. — Továbbá: Ugyanazon „Utasítás" czimü rendelet 66. §-ának ezen szavai „a népiskolai törvény 14. §-a c) pontja szerint gyakorolja a főfelügyeletet abban is, hogy a felekezeti iskola vagyona biztosan helyeztessék el s rendeltetése céljára fordittassék"— több jogot engednek a tanfelügyelőségnek annál, mi a hivatolt 14. $-ban a törvény által kijelöltetik, — a mennyiben csak meggyőződést szerezni van hivatva és jogosítva illető közeg az iskola vagyonának biztos elhelyezéséről, — itt pedig mintegy rendelkezési joggal ruháztatik fel, — mely intézkedés által ismét autonom jogainkbai avatkozás céloztatik. Nagyméltóságú Miniszter úr! A mily tisztelettel hajlunk meg az apostoli kir. Felségnek a kormány által gyakorolt föfelügyeleti joga előtt, épp oly szent féltékenységgel őrködünk a békekötések és orsz. törvények által biztosított autonomikus jogaink felett, — s minden ily egyházi és iskolai autonómiánkat sértő intézkedés ellen felszólani s óvásunkat nyilvánítani elmulaszthatlan kötelmünknek tartjuk s határozottan, de tiszteletteljes bizalommal kijelentjük, hogy azoknak ránk nézve kötelező erejét soha el nem ismerjük. Midőn tehát e két rendbeli sérelmünket, — mint az autonom egyház testén