Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877

1877. május - Oldalszámok - 147

147 más részről az államnak föfelügyelési joga közölt akkép vonassék meg, hogy egyik a másiknak circulusát ne zavarhassa. Mi tiszteljük az államnak föfelügyelési jogát azon halárig, hogy őrködhessék : ,.ne quid detrimenti respuhlica capiat..ebből folyólag természetesnek tartjuk jogait circa sacra. de nem ..in sacra", mert az autonómia az autonoin jogkörön belől önkormányzatot, önrendelkezést jelent. Megkívánhatja az állam, hogy iskoláink az állam érdekeit ne veszélyeztessék. s a mennyiben netán még is veszélyeztetnék: vetőt mondhasson. Megkívánhatja, hogy tanodáink a közművelődés érdekeire nézve szolgálatképesek legyenek, tehát azt is. hogy a törvényhozásilag megállapított képzettségi minimum azokban és azok által elérhető legyen. De semmi szükség arra. hogy első esetben mást, mint tényleges túlkapást sújtson, s alig lehető — ha csak az autonom testületnek tevékenységét megzsibbasztani nem akarja (mit pedig nem tehetünk föl törvényhozásunk bölcsességéről) - hogy a tanítás czélját elősegítő inkább erkölcsi mint physicai eszközöket s tényezőket minutiákra is kiterjeszkedve síikerrel szabályozhassa, mint azt a beterjesztett törvényjavaslat czélozza. Azon éber érdekeltség — melyet a protestáns hitfelekezetek — a jelennek nyomasztó anyagi viszonyai közt is. iskoláik iránti áldozatkészségökben folytonosan tanúsítanak: azon gondoskodás, melylyel iskoláik fölött jó ugy mint rosz időkben őrt állanak; azon hév törekvés, melylyel ismeretes szegénységök mellett is. mindeddig sükerült versenyképesekül megmaradniok. - s a tapasztalat: hogy erkölcsi és szellemi tényezők ezreket kipótolnak, s hogy a közvetlen hatás mennyi erőt takarít meg. és a tudat, hogyha közvetlenül mienk egy intézet, mennyi erélyre serkent annak szeretete: mig egyfelől biztosítékot nyújthatnak az államnak. hogy a magyar protestáns egyház létérdekét tekintvén iskoláiban, azoknak a folyton előre haladó kor színvonalán megtartásáról meg nem feledkezhetik, más felöl szeme elé tárja nyitját azon talánynak, a melylyel a szegény protestáns felekezetek iskolai háztartásokat akkép rendezték be. és vezették, hogy azok a haladást nemcsak nem hátráltatták, de sőt egyszer s másszor úttörők gyanánt is szerepelhettek. Teljes bizodalommal reményli mindezeknél fogva a helvét hitvalló dunántúli egyházkerület közönsége, miszerint nem fogja a mélyen tisztelt képviselőház szükségesnek tartani a protestáns iskolákra nézve kimondását annak, hogy a kitűzendő eredményt hány tanítónak alkalmazásával (63. §), egy-egy osztályba hány tanulónak fölvételével (24 §.), minő térfogatú tantermekben (25. §.). az év mely időszakára szabandó s minő tartamú szorgalom és szünidő alatt (27. §.) tartoznak elérni? Nem fogja bármely növendékek fölvételének kötelezettségét (61. §. 3. p. a. 15.) reá róni; ellenben a tanárképesítésnek — az 19*