Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877

1877. május - Oldalszámok - 146

146 annyi jogot enged, mint bármely más magános embernek, a ki lehet bár honpolgár, de nem mindig hazafi is, — a ki gymnásiumával és reáliskolájával missiot is gyakorolhat — mint fájdalom! van példa reá — ránk nézve idegen, hazánk és nemzetiségünkre nézve veszélyes érdekekben is. Ugy látszik mélyen tisztelt képviselőház! hogy a beterjesztett törvényjavaslatban azon alkotások egyikével állunk szemben, a melyek a helyeit, hogy a történelmileg kifejlett positiv tényezők egymásra hatását gondosan mérlegelnék. a létező hazafias érdekeket s érzelmeket kellőleg méltatnák s igy a nemzet géniusának röptét követnék, csupán theoria után indul, azon hiszemben talán, hogy a magyar protestáns egyház, mely 1848-ban egy teljesen hazafias kormánynyal szemben csak úgy, mint 1859-ben Thúnnal szemben mint egy férliú ragaszkodott békekötések s országos törvények által biztosított autonom jogaihoz: valaha, bárminő körülmények közt, bármily áron, s bármely irányban el fogna állani fönebbi jogaival kapcsolatos iskolai s vallási szabadságának lényeges alkatrészét képező autonómiájától, holott a magyar protestáns egyház jól tudja, hogy uj meg uj megpróbáltatásokat nem egyszer fog még hozni az idő. Távol van tőlünk mélyen tisztelt képviselőház! még csak árnyéka is a szándéknak: állam lenni az államban; ezen elv a múltban sem kisértette egyházunkat; a modern állami törekvésekkel szemben hiu kísérlet is volna; ép oly távol van tőlünk a közoktatási terén akadályverseny létesítésére irányuló törekvés. Elhiszszük, hogy a törvényjavaslat jó intentióval készült, hogy emelni fogja a középtanodai oktatás ügyét, s hogy nyomán úgy le mint fölfelé áldás fog terjedni. De nem akarjuk, hogy némely rendelkezései túllépjék azon Rubikont, melyet autonómiánknak nevezünk, mert azon vonalon belől egész a centrumig nincs többé törvényes biztosítékunk, netáni — előbb vagy utóbb bekövetkezhető — kormányi túlkapások ellen; holott a protestáns egyházra nézve a tanügy — vallási elveinek rationális irányánál fogva — életkérdés. E szempontból indulva ki egyházkerületünk, mulaszthatatlan tisztének tartja a középtanodai s reáliskolai törvényjavaslattal szemben jelezni az elveket, a melyekre a mélyen tisztelt képviselőháznak becses beható figyelmét kívánjuk fölkérni. Mindenek előtt szükségesnek látjuk fent kifejtett álláspontunkhoz hiven, „hogy a protestáns hitfelekezetek tanintézeteinek — sajátságos álláspontjuk kellőn méltathatása s ennélfogva az áttekintés könnyebbé tétele szempontjából — külön fejezet nyittassák a törvényjavaslatban. Ebből kifolyólag mellőzhetlennek látjuk, hogy a demarcationalis vonal, egyrészről a protestáns hitfelekezeteknek iskolai ügyeikre is kiterjedő autonom joga,