Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1874

1874. május - Oldalszámok - 7

rendeleteit, melyek fenálló törvényeinkkel és törvényes gyakorlatainkkal ellen­keznek, vagy azoktól eltérnek, az egyházkerületi közgyűlés tudta, akarata és beleegyezése nélkül soha végre nem hajtom, sem másokkal végre nem hajtatom, sőt nem is köröztetem, — mindennemű hivatalos eljárásaimban magamat fenálló törvényeinkhez végzéseinkhez és a presbyterí egyházkormányzat elveihez tartom; a gyülekezetek és iskolák lelki, testi jólétét, szabadságát, békességét és virágzását teljes erőm szerint fentarlani és előmozdítani igyekszem. Isten engem úgy segéljen Tudomásul megjegyeztetik. Az eskületétel után főgondnok ur ő nagysága következő meleg sza­vakban üdvözölte főt. püspök urat: Fotisztolotíi közgyűlés! Engedje meg a főtiszt, közgyűlés, hogy legelsőben is én, mint elnöktárs üdvözölhessem egyházkerületünk újonnan, törvényesen megválasztott püspökét. Főtisztelendő püspök xxx*! A hivatal, melyre főtisztelendőséged megválasztatolt, nem ragyog világi ki­tüntetésekkel, nem nyújt anyagi előnyt; de azért egyike a legszebb, a legfon­tosabb hivataloknak, oly hivatal, a melynek kötelességeit hiven teljesitni lélek­emelő a jókra, a szellemileg és erkölcsileg nemesekre nézve. Mert ugyan lehet-e szebb hivatás mint elsőként az egyenlők közölt gon­doskodni arról, hogy az egyházakban mindenek békében és rendben legyenek, gondoskodni az egyházak és iskolák jólétéről és szabadságáról ? Lehet-e szebb, mint reformált egyházunk szellemében hiven gondoskodni arról, hogy a hivelt ezreiben legyen valódi és eleven a hit, de kiküszöböltessék a vakhit? lehet-e szebb, mint annyi ezerek élén oda hatni, hogy egyházunk kebelében a haladás és szabad vizsgálódás legyen a jelszó, de úgy, hogy a szabad vizsgálódás sohase fajuljon hitetlenséggé, mindent tagadássá, ne legyen az igaz keresztyén hit lerombolójává. Nehéz a feladat főtiszt, úr, mely önre vár, és annál nehezebb hivatása, mert elnöktársa — mit fájdalommal, sőt sokszor szemrehányással mondok el ma­gamnak, bár isten látja lelkemet, nem hiányzik nálam az akarat teljesen meg­felelni kötelességemnek — nem képes nyújtani azt a segélyt, mit hivatalánál nyújtani kellene. A körülmények melyek közt élek, elfoglaltatásim gátolnak abban, hogy mind azt mit tennem kellene, és a mit oly szívesen tennék, tennem lehessen; de a közügyre nézve megnyugtat annak tudata, hogy erősek főt. úr vállai. Eddigi hivataloskodása csalhatlan bizonyítéka annak, hosry mind a szellemi erő­nek, mind a közügyekérti áldozatkészségnek bőségével megáldotta a mindenható, s igy egyházaink és iskoláink érdekében nincs egyéb kívánnivalóm, minthogy ezek mellé tartós egésséget adjon isten főtiszt, urnák.

Next

/
Thumbnails
Contents