Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1869

1869. május - Oldalszámok - 2

- 2 fogadását megelőzőleg már kibocsátva voltak, s az érintett hiány csak is az átmeneti időszaknak róható fel — jövőre minden ebből vonható következtetés, s illetőleg a jelen esetnek előzetes esetül tekinthetése, s erre hivatkozhatás nélkül, —, a jelentkezetteket vizsgára bocsátotta azon reményben, hogy annak sükerrel leendő letétele esetén, a főtiszteletü egyházkerületi kormányszék nem fogja ellenezni fölszentelésükel: előterjeszti, miszerint az iránytadó egyházkerületi rendszabálynak megfelelőleg, 24-én az Írásbeli dolgozatokból volt vizsgálat, értekezési föladatul kitűzvén e kérdést: „alapos-e azon v á d , h o gy a p r o­testantismus felforgató politikai forradalomra vezet?' 1 — s egybázszónoklati alapigéül Róm. VIII: 9. v. S a felügyelete alatt készített értekezéseket és szónoklati munkákat kielégítőknek, s részben ki­tűnőknek nevezi. Május 25-én a Iheologia köréhe tartozó tudományokból tartatott vizsgálat, — s részint az Írásbeli dolgozatok, részint a Iheologia körébe tartozó tudományokból adott feleletek után, a fölavatási vizsgára je­lentkezett tisztelendő atyafiak az itt következő sorozat- és osztályzatot érdemelték: 1. Antal Gábor tanárjelölt — kitűnő. 2. Gunyics István illovai fegyintézeti reform. lelkész — kitűnő. 3. Balassa Lajos kocsi segédlelkész —kitűnő. 4. Mészáros Károly ó-szőnyi segédlelkész — dicséretes. 5. Vörös Ede rév-komáromi segédlelkész — dicséretes. 6. Vajda János arácsi helyettes lelkész — di­cséretes. 7. Pázmándy György gyermelyi segédlel­kész — elegendő. A vizsgálat ezen eredményének beterjesztése mellett tisztelettel indítványozza, hogy a főtiszteletü egyházkerületi gyűlés alkosson oly stalulumot, mely a segédlelkészt tartó lelkészeket kötelezze arra, hogy segédeiknek úgy erkölcsi magaviseletéről, mint életpályájukra öntökéletesitő szorgalmas előkészületéről tegyenek koronként hivatalos jelentést az illető egyházmegyei kormányhoz, s ezeknek a jelentéseknek alapján rendelje el az egyházmegye az illető segéd- és helyettes lelkészek részére azon esperesi bizonyítványnak kiadását, melynek a felavatási vizsgára jelentkezése alkalmával benyújtandó bizonyítványai közül hiányozni nem sza­bad, s épen ezért a segéd- és helyettes lelkészek komolyan figyelmezlelendök, hogy jövőre akibocsá­tási vizsga letétele napjától számított két év letelte után, s az imént érintett esperesi bizonyítványnak is többi bizonyítványukhoz csatolása mellett jelentkezzenek a föl­avatási vizsgára, mert ellenkező esetben e vizsgára nem bocsáttatnak. E bizoltmányi jelentésből örömmel értesült az egyházkerületi gyűlés a szabályszerűleg végzett felavatási vizsgálat kedvező eredményéről, s miután a jelentkezett tisztelendő atyafiak­nak mind tudományos készültségüket mind erkölcsi jó magukviseletét tanúsító bizonyítványaik, a vizsgálat eredményével együtt arról kezeskednek, miszerint folyvást a szellemi haladás ös­vényén és az Úr törvényeinek útában járva, Istennek hű szolgáiként fognak működni az evan­gyéliomi anyaszentegyházban: főtisztelendő püspök urat megbízta és felkérte, hogy a nevezett atyafiakat holnap vagy is Május 27-dikén tartandó reggeli istentisztelet alkalmával a hívek gyü­lekezetében ünnepélyes szertartással a lelkészi hivatalra felszentelje. A mi pedig a vizsgáló bizottmány jelentésében foglalt indítványt illeti: azt egyházkerü­leti közgyűlésünk mint alaposat, czélszerüt, és szükségeset elfogadja, s annak alapján minden érdekleltek tájékozására halárzalilag rendeli: helyettes és segédlelkészek jövőre csak a kibocsátási vizsga letétele napjától számított két év letelte után, az indítvány értelmében hol és miként teljesített szolgálatukról, maguk­viseletéről egyházmegyei végzés alapján kiadandó esperesi bizonyít­ványnak többi bizonyítványukhoz csatolása mellett jelentkezzenek a fel­avatási vizsgára, mert ellenkezőleg cselekedve viszszautasíttalnak. 4. Bemutatta főtisztelendő püspök úr B. Eötvös József vallásügyi és közoktatási Mínister Eő Nagy­méltóságának 1868-d. évi Október 11-én 15,784. sz. a. hozzá czímzelt kegyes intézvényét, melyben annak előleges felemlítése után, hogy B. Sina Simon állal Császárné és Királyné 0 Felségének legutóbbi szeren­csés szülése alkalmával hazai czélokra lelett 10 ezer forint adománya, néptanító-segélyezési alap alakítására fordíttatván, a kezelésére s alapítványi jövedelem kiosztására vonafkozó közelebbi módozatok, a másolatban */. alá zárt alapílványlevélben ha!ározlaltak-meg: felkéretik, hogy a Vl-d. pontban érintett kijelölést az első betöltés czéljából, a •//. alá rekesztelt minta alakjában, és az illető folyamodványok hozzácsatlása mellett November végéig előterjeszteni méltóztassék. A honfiúi kegyeletnek e szép nyilatkozata honfiúi méltánylaltal vétetett tudomásul, és egy részről emiékezeinek okáért, más részről a különösben érdeklettek tájékozására, az alapítványi levélnek e pont alatt jegyzőkönyvünkbe leendő beiktatása a főjegyzői hivatalnak meghagyatott. 15,784. szhoz. Alapító levél. Melynek erejével ezennel elismertetik, miszerint hódosi és kizdiai báró Sina Simon U császári s apostoli királyi Felsége valóságos belső titkos tanácsosa, a cs. kir. vaskoronarend nagy keresztes, sa es. kir. lipótrend középkereszles vitéze, és magyar tudományos akadémia igazgató tagja, 0 Felsége Erzsé­bet ausztriai Császárné Magyarország Királynéjának Budán 1868. évi Szent-György hó 22­dik napján Isten segedelmével szerencsésen végbement szülése ötletéből, csik-szent—királyi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula, Szent István első apostoli király jeles vitéz rendjének nagy keresztese, s ma­gyar királyi ministerelnök által kijelölendő hazai czélra tízezer forintot szentelvén, mintán ezen összeg

Next

/
Thumbnails
Contents