Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1869

1869. május - Oldalszámok - 3

— 3 -a fentérintett örvendetes esemény emlékének megörökítése czéljából, örök alapítványul a népnevelés" terén kiérdemelt férfiak, s ezek árváinak segélyezésére fordítatni határoztatott, az alapítványra való felügyelet 0 cs. s apóst. kir. Felsége vallás és közoktatási magyar ministere állal ezennel elvállallatik, s az alapítvány ezéljára, vagyonának kezelésére, s a jövedelem kiosztására nézve, egyidejűleg a következők állapittatnak meg: I. Az alapítvány örökidőre „Báró Sina Simon néptanító segélyezési alap" czimét viselendi. . II. Vagyonát azon 10,000 forintnyi tőke képezi, mely az alapító által, a fentérintett alkalomból, Ministerelnök úr rendelkezése alá bocsálatott, illetőleg az ezen összegen vásárlóit, s a magyar királyi központi állampénztárban őrzött tízezer ötszáz osztrák értékű magyar földhitelinlézeti papírok és harminczkilencz forint hetvenhárom krajczár (39 frt. 73 kr.) pénzfölösleg. Ezen tőke vagyon a vallás és közoktatási magy. kir. Mínister fölügyelete alatt, a nevezett állam-pénztár által fog szabályszerűn pénztárilag kezeitelni. III. Czélja magyar és erdélyországi kiérdemiilt néptanítóknak vallás és nemzeliségrei tekintet nélkül segélyezése. IV. Ez alapból segélyezésre igényi tarthatnak, azon néptanítók: í-szür. kik aggkor avagy más oknál fogva, de ön hibájukon kívül, néptanítói tisztük teljesítésére alkalmatlanokká vállak, s kereselképlelenek; 2-szor kik annyi vagyonnal nem birnak, hogy abból megélhetnének, sem más segélyt nem élveznek, vagy legalább nem oly mérvben, hogy abból, vagyonuk jövedelmét is hozzá, véve, megélhetnének/ 3-szor kik igazolják, hogy míg hivatalukat viselni képesek valának, azt híven és buzgón belölték és fedhellen életet éllek s élnek. 4-szer több folyamodó köziil a szegényebbek s azok fognak első sorban figyelembe vétetni, kik multjok és jellemükről kitűnőbb bizonyítványokat birnak felmutatni. 5-ször végre a fentebbi kellékekkel bírt tanítók szegény árvái, a mennyiben keresetképlelen néptanítók elegendő számmal nem jelentkeznének. 6-szor Az alopilványi segélyt, mely évente egyszáz (100) orszlrák értékű forintnál kevesebb, de . . . forintnál több sem lehet, a tanítók életfogytiglan élvezik. Árva fiuk tizennyolez, leányok tizenöt éves korukig élvezendik, megjegyezlelvén, miszerint egy árva segélye évi harminczhal, két testvér-árva — segélydíja hetvenkét, több testvér-árva segélye egy száz forintot meg nem haladhat. 7-szcr Széchenyi- Iiollonits-féle segélydíjt élvező római és görög kalholíkus néptanítók, a báró Sina Simon-féle segélydíjban részesílelvén, az előbbinek élvezetétől elesnek. Ezen két alapítványból ugyanazon egyén egy időben segélyt nem húzhat. v V. Az alapítvány ügyei a vallás és közoktatási magyar királyi minisleriumban tárgyaltainak; ugyanaz intézkedik az alapítványi lőke kamatainak kiosztása iránt is. A római és görög katholikusok, a görög keletiek, és unitáriusokra nézve az illető püspökök, a mindkét hitvallású evangélikusokra nézve az illető superintendensek, végre az izraelitákra nézve a tankerületi főigazgatóságok, s az erdélyi kir. főkormányszék, fognak a nevezett minister állal három taniló és egy tanítói árvának a IV. ponlban érintett kellékekre való tekintettel záros határidő alatt leendő kijelölésére felhívatni. A kijelöllek közül a vallás és közoktatási minister választand. VI. A mennyiben hilfelckezeti jelleggel nem bíró néptanodák fognának felállíttatni, az V. pontban érintett kijelölésre azon közegek is felfognak hivatni, melyek ezen tanodák fölötti felügyelet gyakorlására megyénként vagy kerületenként hivatva leendnek. Mely alapitványlevél három eredeti példányban kiadatván, ezek egyike az alapítványi lökét felajánlott báró Sina Simon, másika a czélt kijelelő ministerelnök gróf Andrássy Gyula uraknak fog kiszolgáltatni, harmadik a vallás és közoktatási magyar királyi ministerium levéltárába megőrzés végeit elteendő. Kelt Budán 1868-ik évi oklober havának 11-ik napján. Vallás és közoktatási magyar királyi minister által. A másolat hiteléül: Hírt János m. k. aligazgató. 5. Előterjesztette főtisztelendő püspök úr B. Eötvös József magyar kir. vallásügyi és közoktatási Minister Eö Nagyméltóságának 1868-d. évi November 19-én 934 eln. sz. a. hozzá utasított k. inlézvényét, melyben felhívalik, hogy egyházkerületi főgondnok úr Eö Nagyságával egyetértve, legkésőbb December 6dikáig, a dunántúli ev. ref. egyházkerületből terjeszsze föl azon legkitűnőbb népiskolai tanítókat, kiket 1ször a tanításban tanúsítóit szorgalmuk, oda-adásuk és szakképzettségüknél fogva legérdemesebbeknek, —és egyúttal 2-szor anyagi szegénységüknél fogva legszorúltabbaknak tart a jutalmazási segélyre. Majd ezzel kapcsolatban felolvastatván a fenntiszlelt közoktatási Minister úr Eö Nagyméllóságának az országgyűlés mind két háza állal az 1868-d. évre szólóit állami kiadásokban „népiskolák felszerelésére" megszavazott 150 ezer forintnyi országos segély ki- és eloszlása körül telt eljárását és intézkedését tárgyazó, s a f. 1869-d. évi január 30-án 150 eln. sz. a. kelt leiratát: jelentelte, hogy egyházkerületünkből tizenhét iskolalanfló részesült az országos jutalmazási segélyben. Méltányló elismerés köszönetével és azon megnyugtató reménynyel veszi tudomásul egyházkerületlink e kegyes intézkedést, hogy a NMMK. közoktatási Ministerium, az iskolatanítók jutalmazásánál jövendőre is különös ligyelembe-veendi az illetékes egyházi hatóságok véleményét. 6. A közoktatási MKNM. Ministerium 1868-d. évi November 5-én 13,971 sz. a. kelt. inlézvényében Dr. Enlz Ferencz úrnak „újabb kori magyar gazda" czímü, és a magyar orvosok és termé1*