Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1868

1868. október - Oldalszámok - 11

- II 1) Az ünnepek megtartása tárgyában az egyetemes értekezlet azon közös nézetét és kívánalmát elfogadjuk: hogy valamint egy részről minden hitfelekezet teljes biztosságot követelhet az iránt, hogy (egy. ért. jkonyv köz isteni tiszteletének megtartásában , ünnepléseiben s általában vallási szertartásainak végzési sében senki által ne gátoltassék, annál kevésbé bántalmaztassék: úgy más részről senki sem köteleztethetik sem más hitfelekezet isteni tiszteletében való részvevésre, sem annak ünnepei megtartására; hanem szabadságában áll mindenkinek az ily isteni tiszteletek és ünnepek idején is üzletét s munkáját folytatnia. •ti) A 23 és 24. számok alatt olvasható határozatokban kifejezett ajánlat és felhívás folytán, felolvastatott a It. tiszántúli egyházkerületnek az egyházak és iskolák anyagi szükségeinek az állam általi fedezéséről, s az iskolai ügyről készített s egyházkerületünknek is megküldölt véleményes munkálata. A mi elsőben az állam általi segélyezés kérdését illeti, arra nézve a bizottmány véleménye abban öszpontosúl, s azt tartja leghelyesebbnek, hogy az állam jövőben egyetlen hitfelekezet cultus költségeit se viselje, és reményeljűk is, hogy a hazánkbeli hitfelekezetek közötti egyenlőség ezen elvnek megfeleiőleg fog mielőbb valósággá tétetni. Azon esetre is azonban, ha ez máskép történnék, kijelentjük, hogy az állam által netalán adandó segélyért önkormányzati jogainkat soha feladni nem fogjuk. n) A tiszántúli ft. egyházkerületnek az iskola ügyben kifejezett véleményét helyeseljük, elfogadhatónak nyilvánítjuk, s mint kiváló becsű dolgozatot, saját kerületiinkbeli ismertetés végett, jegyzőkönyvünkbe egész terjedelemben után-nyomatni véleményezzük. Mivel pedig ebben a praeparandiákról szó nincs; szükségesnek látjuk: A ft. egyházkerület figyelmét ezek nem halasztható felállításának eszközlésére azon óhajtásunk kijelentésével hivni fel, hogy azokban a földmivelőknek szükséges, és hasznos gazdászati tanok elméleti és gyakorlati előadására kiváló gond és figyelem fordíttassék. Kelt Rév Komáromban October 21. 1868. Nagy Mihály superintendens, Madarassy Mór küldöttségi elnök, László József kiküldött, Konkoly Thege Dénes, Konkoly Thege Balázs, Beöthy Zsigmond. Jegyzette Kncshó Lajos ek. aljegyző. o) A ft. tiszántúli egyházkerületnek az „iskolaügyről

1"' közzé tett, s egyházkerületünk által is elfogadott véleménye következő: „A rendkívüli fontosságú iskolaügyben, 1848-dik évi protestáns értekezleti elődeinknek legfőbb— sőt majdnem egyediili tényök az vala, miszerint a felekezeli iskolákat, s azok autonómiáját határozottan fentartani törekedtek, s erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy ezen iskolák az országgyülésileg megállapított s általunk is már említett közös iskolákba, bármi szin alatt is beolvasztassanak.— Az ujabb időkbeli s általunk ez ideig ismert törvénytervek közül az iskolaügyről csupán a dunántúli nyilatkozik, s ez is csak néhány általános elveket tartalmazó pontban. — Ha azonban a jelek nem csalnak, nem lehetetlen, hogy igen erös eltérések és viták fognak támadni már magunk protestánsok között is, az iskolaügy némely lényeges kérdése felett. — Mi ugyan, elmulhatlanul szükségesnek tartanók, hogy az iskolaügynek rendkívüli fontosságú s felelte nehéz kérdése csak akkor vitessék országgyűlési tárgyalás, illetőleg törvényhozás mezejére, a midőn az, az irodalom mezején is kellőleg megvitattalott, a szükséges adatok biztos forrásokból világosságra jöttek s az egész ügyben, legalább a hazai értelmiségnek egy bizton felismerhető közvéleménye is kifejlődött: mindazonáltal, minthogy nem lehetetlen, hogy a Ministerium és országgyűlés iskolaügyi tényei által mi is oly váratlanul fogunk meglepetni, mint 1848-dik évi elődeink: — ennélfogva szükségesnek látjuk, felállítani a következő alapelveket, illetőleg tételeket, melyekben mi, mind a szabadság és művelődés érdekeit, mind hazánk és hitfelekezetünk ez ügybeni múltját, jelen helyzetét és viszonyait kellőleg figyelembe venni, és méltatni törekedünk". 1. „A gyermekek nevelésének vagy neveltetésének joga és kötelessége eredetileg a szüléket illeti. — Ezen jog és kötelesség alapja nem csupán a nemzés s az ennek következtébeni természeti kapocs a szülék és gyermekek között, hanem a szülei szeretet is, mely miként egy részről egyetlen, és semmi más által ki nem pótolható, úgy más részről a gyermek boldogításának s épen nevelésének is legtermészetesebb és legközvetlenebb erkölcsi alapfeltétele. Az állani, társadalom, vagy egyház sőt bárki más nevelési jogáról tehát, csak anyiban lehet szó, a menyiben a szülék azt kisebb nagyobb mértékben azokra átruházták. — Azt hisszük, hogy ez oly kétségtelen természet jogi s egyszersmind evangéliomi elv, melynek bővebb bizonyításra semmi szüksége nincs, s mely a müveit és szabad keresztyén államokban mindenütt el van ismerve és tiszteletben áll.

1'' 2. „A szüléket vagy azok helyetteseit, az állam szükség esetében, büntetéssel is kényszerítheti arra, hogy gyermekeiknek legalább az elemi oktatást minden esetre megadják vagy megadassák. — Ezek szerint, az elemi iskolázás kötelezettségét, még pedig 6 teljes évre terjedöleg, országos törvény által kimondatni óhajtjuk, a mint ez, Poroszországban s az európai szárazföld több országaiban már évekkel söt évtizedekkel ezelőtt