Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1868
1868. október - Oldalszámok - 10
- 10 Egyházkerületünk is azon nézetben van, hogy mivel az áttérés mindenkor egyénnek és nem (egy. ért. jkonyy területnek cselekvénye, s az egyház közvagyona nem az egyes egyháztagok osztalékom. ha1 7•) nem az egyházi testületnek oszthatlan birtoka: ennél fogva tömeges áttérés esetén is az egyház közvagyona marad továbbra is az elébbi hitfelekezet tulajdona, s abból magukkal a habár törvényesen áttérők is, azon hitfelekezet birtokába, melybe átléptek, semmi részletet 9em vihetnek át. Ha pedig az egész egyházközség áttér: minden egyházi vagyon tulajdona marad. g) A vegyes házasok egybekelését illetőleg elfogadtatik az egyetemes értekezlet megállapodása (jkönyv 18. sz). 1. hogy a vegyes házasságok keletkezését egyes hitfeletkezetnek sem áll jogában gátol— (eyy. ért. jkönyv nin; következőleg hogy i8.) 2. vegyes házasságoknál egyik fél lelkészének sem szabad csupán a vallás-különbségre, s ebből folyható következményekre való tekintetből a kihirdetést megtagadnia; és ha megtagadná, azon esetben a helybeli polgári hatóság adjon az illető félre nézve a háromszori hirdetés alól felmentvényt, mely azután azon félre nézve az egybeadásnál az elbocsátó levél (dimissionalis) jogerejével birand; 3. hogy a vegyes házasság a felek kívánatára bármelyiknek lelkésze előtt jogérvényesen köttethetik; és hogy 4. a háromszori kihirdetés megtörténte után, ha különben semmiféle házasság gátló törvényes akadály elő nem fordult, a felek kívánatára az elbocsátó levél kiadandó; mi ha megtagadtatnék, az illető fél részéről az elbocsátó levél kiadását megtagadó lelkész előtt két tanú megjelenvén, ezek ahoz azon kérdést intézik: ki vannak e a felek háromszor hirdetve? s merült e fel házasságuk ellen bármely törvényes akadály? — mely kérdésekre adott vagy megtagadott válaszról a tanuk bizonyítványt állítván ki, ezen bizonyítvány azután —ha a felek háromszor csakugyan kihirdettettek s egybekelhetésök ellen törvényes akadály fenn nem forog — az elbocsátó levél erejével fog bírni, — a netalán feljelentett s általában ismert akadály eltitkolásából származható bajokért az eltitkoló lelkész leendvén a felelős. Ii) A vegyes házasságból született gyermekek vallására nézve, előbbi nézetünkhöz ragaszkodva, egyházkerületünk véleménye az: hogy a vegyes házasságból született gyermekek — viszonyosságnál fogva — mindenkor az apa vallássában neveltessenek. I) Az egyetemes értekezlet jkönyve 20. számának t-ső pontja — az előző pontban kifejezett nézettel öszhangzólag, akkép módosíttatik, hogy: 1. ha az apa vallását változtatná, a 14 éven alól levő gyermekek az apa vallását kövéig. ért. jkönyv tik; a 14 évet meghaladott gyermekek pedig saját tetszésök és belátásuk szerint követhetik s o) az általuk választott vallást. 2. A házasságon kivül született gyermekek anyjuk vallását követik; ha azonban természetes atyjuk által elismertetnek, vagy utólagos házasság által törvényesíttetnek, vallási neveltetésökre nézve a házasságból született gyermekekkel egyenlő szabály alá esnek; és 3. a lelenczek az őket felfogadó egyén vallásában neveltessenek; ha pedig lelencz-házba vétetnek fel, és semmi oly jel nem létezik, mely az anya vallása iránt tájékozásul szolgálhatna: azon vallásban nevelendők melyhez a találás helyén a lakosok többsége tartozik. k.) A vegyes házasok közt támadható válóperekre nézve az egyetemes értekezlet jkönyve 21. száma értelmében kimondatik: hogy azokban is világi törvényszékek bíráskodjanak, önként értetvén, hogy a felek il(eyy ért. jkönyv lető egyházának hitelvei értelmében. Ha azonban a vegyes házasok közti váló-perekre nézve bármelyik egyház törvényhatóságának bírói befolyása bármi részben továbbra is meghagyatnék: azon esetben az erdélyi ref. egyházban levő joggyakorlatot óhajtjuk egyetemessé tétetni , mely jogyakorlat szerint a vegyes házasságbeli válóperek is az alperes illető hatósága által lennének elintézendők. Ennél fogva ha az alperes protestáns, a prot. egyházi törvényhatóság mondja ki, saját vallása elvei szerint mérlegelendő váló okok alapján a végeiválási ítéletet; azonban a más vallású fél hittéleleinek érintetlenül hagyása mellett. Ha pedig az alperes r. katholikus vagy más vallású , a prol. fél feljogosítlatik az alperes hatósága által kimondott ágy- és asztaltól elkülönítő itélet esetében a prot. egyházi törvényszék előtt teljes elválási per megindítására , a midőn a prot. egyházi törvényszék megvizsgálván az elkülönítési itélet indokait, ha azokat olyanoknak találandja, melyek mellett prot. hitelvek szerint végelválásnak van helye, az a házasságnak végleges felbontását kimondja, s mind két esetben, t. i. akár világi, akár az erdélyi joggyakorlat szerint egyházi törvényszék bíráskodjék a vegyes házasok váló-pereiben, az látszik igazságosnak, hogy a törvényesen elválasztott prot. fél — mint a kire nézve teljesen meg lett szüntetve a házassági kötelék — ismét szabadon léphessen házasságra nem csupán protestánssal, hanem bármely más hitfelekezetüvel is; következőleg megszüntetendő azon eddigi sérelmes rendszabály, mely az elválasztott protestáns félnek, ha házastársa kitől elváiasztalott r. kath. vallású volt, ennek éleiében r. katholikus vallásúval lehelő ujabb házasságra lépését tilalmazza.
