Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1868

1868. október - Oldalszámok - 9

— 9 a) az egyházat az állam irányában az önkormányzat (aulonomia) joga illeti úgy a lelkiekre, mint általában minden bei-dolgaira nézve,— b) az államot pedig illeti az egyház irányában a főfelügyelet (jus supreinae inspectionis) és a védnökség (jus advocatiae) joga. a) Azon kérdésre nézve, hogy az önkormányzat eszméje mikép alkalmaztassák? Az egyetemes értekezlet nézetével Öszhangzólag kimondatik, hogy miután hazánkban a (egyetemes értekei- jogegyenlőség és viszonyosság elve, minden bevett vallású felekezetre nézve a törvényben leti jkönyv 11.) határozottan kimondva és megalapítva van; s miután ezen jogegyenlőség és viszonyosság a különböző felekezeteknek nem csak egymás irányában, hanem mindnyájoknak az állammal szemben is közös tulajdonok: ennélfogva, miként a dolog természete szerint önként következik, hazánkban az állam többé egy hitfelekezeltel sem lehet oly különleges viszonyban, mely szerint az egyházi önkormányzat feláldozásáért az azt feláldozóknak, a többi hitfelekezeteknek sérelmével, bárminemű anyagi előnyök vagy polgári és politikai előjogok biztosíttatnának. I») Azon előjogok s kiváltságokra nézve, melyekkel egyik vagy másik hitfelekezet, s annak egyházi hivatalnokai, lelkészei vagy püspökei akár a törvényhozásban, akár a törvényszékeken s általábnn világi hatóságokon eddig birtak és még jelenleg is folyvást birnak: Közös nézet és óhajtás az, hogy azok teljesen megszüntetendők; ha azonban az állam (egy. ért jkönyv törvényhozása által meg nem szüntetnének: azon esetre fenlarljak magunknak, hogy egyhái

S) zunkat illetőleg e tárgybeli nézetünket és kívánalmainkat az 1848: 20. t. cz. alapján a viszonyokhoz képest annak idejében nyilváníthassuk. c) A házassági ügy kérdése az állarnhozi viszony szempontjából A menyiben több állam a házassági ügy kellő szabályozhalása, a hitfelekezetek közötti (egy. ért. jkönyv kellemetlen súrlódások megszüntetése, s egyszersmind a honpolgárok érdekeinek lehelő megí

3-) óvása végeit a polgári házasság intézményét hozla be, — ha talán hazai törvényhozásunk is az említeti tekintetekből a polgári házasságot állitná fel: ebben, mint különben is a polgári törvényhozás körébe tartozó intézkedésben megnyugszunk. Egyébiránt a házassági iigyet állarnhozi viszonyában egyházi szempontból a jogegyenlőség és viszonyosság alapján következőleg véljük szabályozandónak: 1. mondassék ki, hogy a házassági válóperekben általában világi hatóságok bíráskodjanak; ha azonban a r. katholikusok között támadó válóperekben továbbra is a szent székek bíráskodnának: akkor már az 179%: 26. t. czikk alapján is a reformátusok közölt felmerülő váló perek saját egyházi hatóságaik által intéztessenek el. 2. Mondassék ki továbbá, ugyan csak a jogegyenlőség és viszonyosság elvéből folyólag, hogy mig a r. katholika, vagy bár mely más egyházban a vér-rokonsági közel öszszeköltetésekből folyó házassági akadályokra nézve a felinenlvényt maga az egyház adja: mind addig hitfelekezelünk tagjaira nézve is az ily felmenlvények adásának jogát egyházi hatóságaink gyakorolják; 3. végül mondassék ki, hogy a háromszori kihirdetés alóli felmentés joga is, mind addig, mig ez a r. katholikusokra nézve a püspökök kezében van, hitfeleinkre nézve egyházi hatóságainkat illeli. d) A tábori lelkészet kérdése tárgyában Közös nézetünk s óhajtásunk az, hogy a hadsereghez mindenik hitfelekezetböl, a katona(egy. én. jkönyv ság iii t fele kezet szerinti létszámának megfelelő arányban, állíttassanak a tábori, s ha úgy kii

S) vánlalik, egyszersmind ezredi lelkészek; továbbá: hogy azok közölt is hitfelekezetiség szerint a jogegyenlőség és viszonyosság elve minden tekintetben alkalmaztassák; és hogy azok egyházi tekintetben illető egyházuk hatóságával köteles összeköttetési viszonyban és függésben legyenek. e) A különböző hitfelekezetek egymás irányábani jogegyenlősége és viszonyossága szempontjából az áttérés kérdésére nézve — az egyetemes értekezlet véleményével öszhangzólag azon nézetünk- és erős meggyőződésünket fejezzük ki, hogy egyik hitvallásról a másikra (egy. ért. jkönyv való szabad áttérés mindenkinek elvitázhatlan joga levén, ha az szabályozlatik is, de semmi i

e-) oly eljárási határozatokkal körül nem vétethetik, melyek a lelkiismereti szabadság sérelmére esnének. Ezen közös elvből kiindulva, az átlérés módozatára nézve mi is elfogadjuk a ft. tiszántúli egyházkerület munkálatának javaslalát, mely szerint az áttérni akaró egyén addigi lelkésze vagy egyházi elöljárósága előtt áttérni akaró szándékáról semmiféle előzetes bejelentés tételére ne köteleztessék, hanem bármelyik hitfelekezetböl másikra való áttérésre elég legyen az áttérni akaró egyénnek csupán azon hitfelekezet lelkészénél jelentkezni, a melynek kebelébe ál lépni kiván; s ezen lelkész értesítse azután az egyházlagok létszámának nyilvántartása végett, 10 nap alatt az áttérés személyéről és idejéről azon hilfelekezet s gyülekezet lelkészét, a melyből az áttért egyén kilépett, — s ugyan csak a tiszántúli ft. egyházkerület javaslata szerint az átlérhelés idejére az éleikor betöltött 14 éve fogadlatolt el. f) Azon kérdésre nézve, hogy tömeges áttérések esetén az egyház vagyona micsoda jogi szempont alá esőnek tekintessék: 3