Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1867

1867. október - Oldalszámok - 12

12 Huszár Pongrácz mezőföldi segédgondnok, főiskolai gondnok urak elnöklete alatt, Nagy János barsí, Décsi Bálint tatai, Horváth Mihály és Véghely Dezső mezőföldi, Tatay Sámuel és Vadnay Rudolf veszprémi, Vörös István és Jókay Károly komáromi, Stettner Ignácz pápai, Körmendy Sándor és Kovács József somogyi egyházmegyék, még is Bocsor István a főiskolai tanári kar választott képviselőik jelenlétükben ülést tartott mely alkalommal: 1) Széki Béla egyházi elnök úr, szívélyes üdvözlettel és komoly tanácskozásra felhívással a gyűlést megnyitotta tudomásul szolgál. 2) Jelen bizottmányi gyűlés jegyzőkönyvének vezetésére Stettner Ignácz pápai, és Véghely Dezső mezőföldi egyházmegyei küldöttek, jegyzőkül megválasztattak. 3) Felolvastatott a dunántúli egyházkerület 1867-d. évi gyűlésének 33. sz. a. jegyzőkönyvi kivonata, úgy szinte 1866-d. évi gyűlése jegyzökönyvének 51. pontja, — továbbá az 1848. September 1-sö napjára a vallás és közoktatási miniszter által Pestre egybehívott magyarhoni helv. hilv. öt egyházkerület képviselőinek értekezleti jegyzőkönyve; végre az e tárgyban f. é. Május 1-sö és több napjain a tiszáninneni egyházkerület választmánya állal készített munkálat — tanácskozási alapul az 1848—diki értekezlet jegyzökönyve — a többi dolgozatok figyelembe vételével — elfogadtatott. 4) Az 1848-diki értekezlet jegyzökönyvének pontonkénti tárgyalásakor, A) Az államhozi viszonyokat illetőleg véleményünket e következőkben terjesztjük a főtiszt, egyházkerűeti közgyűlés elé 1-ször Hogy hit, vallásos szertartásaink és hitágazataink szerinti önkormányzás tekintetében , egyházunk minden más balalomtól mint eddig a törvény és beczikkelyezett békekötések alapján teljesen független és biztosított legyen, úgy szintén a kormányzás végett eddig vagy ezután rendezendő gyűlések és zsinatok tartása teljes szabadságunkban álljon, a felségi alkotmányos felügyelői törvényes jog épségben maradván. 2) Hogy prot. egyházunk minden tagjai, a magyar korona minden országaiban szabad lakással, szabad és pedig nyilvános vallásgyakorlattal, — úgy szinte egyenlő polgári és egyházi jogokkal bírjanak. 3) Hogy az állam közdolgaiban, törvényhozás, kormányzás és biráskodásbani befolyást, egyik se gyakorolja mint egyház a bevelt hitfelekezetek közül: az erős óhajtásunk. A menynyiben azonban egyik gyakorolná: annyiban — az egyenlőség és viszonyosság alapján — egyházunknak is megadassékt 4) Hogy ha egyik hitfelekezet az állam által segittetik: népesség arányában a másik is segíttessék. Egyházi és iskolai szükségeinknek pedig az állam általi fedeztetését úgy kívánjuk értetni, hogy az által jelen törvényes önkormányzatunk — aulonomiánk — melyet mint prot. létünk mellözhellen feltételét semmi anyagi könnyebbítésekért fel nem áldozhatunk, nem csorbíttathalik. Az egyház és iskola költségeinek az állam által eszközlendő fedezését illetőleg, az egyházak és iskolákra nézve csak a belső hivatalnokok fizetése póloltassék az állam által, de csak annyiban a mennyiben az egyháztagokra kivettetni szokott adók, e fizetésre szánt és szolgáló szántóföld s egyébb ingatlan birtokok; úgy szinte e czélra rendelt alapítványok és iskolai járadékok is ennek fedezésére elegendők nem volnának. A kormányzási költségek fedezésére vonatkozólag, az egyenlőség és viszonyosság elvénél fogva, a közalapérték szolgáljon alapul, még pedig népességi arány szerint; ha így kellőleg fedezhetők nem volnának, a közadóba beolvasztva, és így nem külön czim alatt, vettessék ki ezen segélyezési összeg mennyisége a protestáns hitfelekezet szükségének megfelelőleg. 5) Hogy az 1848. XX. t. cz. 5. §-a teljesedésbe vételével, egyházunkhoz is állíttassanak hadseregünkhöz tábori lelkészek, kik a hivatalára nézve legidösb magyarhoni Superintendens felsöbbsége alá tartozandanak, s az egyházi életre vonatkozó tudósításaikat annak évenként beküldeni kötelesek. 6) A mennyiben van honunkban egyház, mely a házassági ügyeket kebelében maga intézi el: ezen jog prot. egyházunknak általában adassék meg. Nevezetese^ a váló perek folytatása, elitélése és megerősítése, a háromszori kihirdetéstöli felmentésnek az egyházi felsöség általi gyakorlása; az eddig a r. calh. szent szék illetősége alá tartozott polgári ügyek pedig p. o. hamis eskü, végrendelet külső kellékei miatt indítottak, a polgári törvényszékekhez tetessenek át. A tiltott vérségi és sógorsági fokozatokbani engedelem adás ezen túl is a fejedelem joga maradván. 7) Azon nem reménylett esetben, ha egyházunk törvényesen hozott határozatát és ítéletét békésen végre nem birná hajtani: a polgári hatalom illetékesen felkért segédlete, mindenkor azonnal megadassék. B) Más hitfelekezetekhezi viszonyainkat illetőleg: 1) Az áttérésre nézve: a) Miután az 184

34-diki törvény e részben rendelkezett már ugyan: de mégis bizonyos