Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1867

1867. október - Oldalszámok - 11

11 dalmára; s az 1866. év 36. szám alatt látható határozatára azon megnyugtató nyilatkozat és határozattal fe­lel a t. gondnoki kar, hogy egyházkerületünknek nemes indokú aggályait méltányolván, s azt teljesen meg­szüntetni óhajtván, az illető túl a dunai gondnokokat utasítja, hogy felsorolt számadásaikat az illető egyház­kerületi küldöttségnek átvizsgálás végeit felmulassák. Kedves érzéssel fogadta egyházkerületünk a t. gondnoki karnak jegyzőkönyvi kivonat­ban közlött megnyugtató határzalát, s azt a Szondi-Kenessey alapítvány ügyében kinevezett küldöttség elnökének kiadatni rendelte. 154. Olvastatott ft. Kun Bertalan tiszán inneni Superintendens urnák ft. és ngos püspök úrhoz kül­dött levele, melyben annak kijelentése mellett, hogy a ft. tiszán inneni egyházkerület egy Kenessey alapít­ványi ismer ugyan, mely a sáros-pataki főiskolát érdekli, — de azon Szondi-Kenessey alapítványról, melyet külön gondnokok kezelnek, a tiszáninneni egyházkerületnek közelebbi tudomása nincs — a szóban levő Szondi-Kenessey alapítvány felől az egyházkerület nevében tisztelet és testvéri bizalommal kér felvilágosítást. A Szondi-Kenessey alapítvány ismerhetése végeit, a végrendelet hiteles másolata a ft. tiszán inneni lestvér egyházkerületnek, illetőleg ft. Kun Bertalan superintendens urnák az egy­házkerületi egyházi főjegyzői hivatal által megküldetni rendeltetik. 155. Nt. Horváth Mihály mezőföldi esperes ur a Szondi-Kenesey alapítványi ügy megvizsgálá­sára kinevezett választmány elnökségéről lemondván, benyújtotta azon iratokat is, melyeket ez ügyben a múlt évi sz. fehérvári egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyve 54. száma szerint kezéhez vett. A ft. egyházkerületi gyűlés ismételt kérelem ulán sem nyerhetvén meg nt. Horváth Mihály esperes úrtól, hogy e bizalmi állás elnökségét tovább is megtartani szíveskedjék: eddigi buzgó működéséért őszinte elismerését kijelentve, t. Huszár Pongrácz mezőföldi segéd- és főiskolai gondnok ur kéretett fel az említett válaszmány elnökéül, egyszersmind a Szondi-Kenessey alapítványra vonatkozó ügyiratok nekie átadatván. 156. A belső-somogyi egyházmegyében eddig Alsok-Sarkad anyaegyházhoz kapcsolt Udvar­hely leánygyülekezet, meiy 450-et meghaladó úrvacsorával élő lelket számlál, mind az illető nt. egyházme­gye, mind az állal fellebezve, a ft. egyházkerületi gyűlés előtt azért esedezik, hogy miután arra nézve, hogy eddigi anyaegyházálól elválva, önálló anyaegyház lehessen, mind a nt. egyházmegyének, mind eddigi lelkészének s anyaegyházi gyülekezetének beegyezését megnyerte ; s tisztességes, lelkészi díjlap­ját bemutatta: — engedtessék meg neki az anyaegyháztóli vég elválás, és külön önálló anyaegyházzá való alakulás. Udvarhelynek mind az anyaegyháztóli távolsága, mind a nemzetiség és protestantismus tekintetében fontos helyzete különös figyelmet érdemelvén; de az anyaegyház kijelentett be­egyezése is az udvarhelyi egyház kérelmének támogatására szolgálván, hogy az egyház hí­veinek óhajtása szerint az egyházkerületi főgyülés a kérelmező leánygyülekezet hitéletének növekedést adjon, s lelki vigasztalását saját rendes lelkésze által eszközöltesse; — miulán az illető nt. b. somogyi egyházmegye kormánya is, ajánló felterjesztésében kedvezőleg nyilatko­zott az udvarhelyi egyház buzgóságáról; miulán továbbá a lelkészi dijlap kiállítását illetőleg is az egyházi szabályzatoknak elég tétetett: szives öröm és készséggel engedi meg a ft. egyház­kerületi gyűlés Udvarhelynek önálló anyaegyházzá lételét, és Udvarhely eddigi helv. hitv. leány­egyházat — mint az országos törvény által biztosított vallás-egyenlőség korában elsőben ala­kult anyagyülekezetet a b. somogyi nt. egyházmegye, illetőleg a ft. dunántúli egyházkerület önálló anyagyülekezelei közé sorolja és igtalja, az anyagyülekezeleket egyházi törvényeink szerint megillető joghalóság gyakorlására is neki szabadságot engedvén. A mi azonban az udvarhelyi egyházra nézve — hogy kitűzött czélja teljesen és sikeresen elérethessék — még hálra van, tudniillik: az egyház ügyei felett rendelkezni, az egyházat rendes lelkészszel ellátni, a lelkészi hivatalhoz szükséges eszközök — anyakönyv, pecsét sat.— megszerzésére felügyelni: annak czélszerü elintézését a nt. egyházmegye kormányára bizza ; az udvarhelyi gyülekezetet pedig atyailag figyelmezteti, hogy a mily nemes buzgalmat tanúsított egyházának uj és hit­buzgalmat jelző rendezése állal: épp oly kiváló törekvéssel igyekezzék jövőre is a keresztyéni hitélet fejlesztésén, az egyház anyagi és szellemi virágzásán; egyszersmind kötelességévé te­szi az udvarhelyi anyaegyház hiveinek, hogy mind egyházi törvényes felsöbbségiik, mind sa­ját lelkipásztoruk irányában minden kötelmeiket pontosan teljesítsék; s a tanítói állomást is — igé­retök szerint — kél év alalt rendes tanító behelyezésével rendezni kötelességüknek ismerjék. 157. Az 1867. évi sz. fehérvári gyűlés jegyzökönyve 33. száma alalt kinevezett bizottmány mun­kálatát bemutatván, az felolvastatott, És a szövegben telt némi változtatásokkal, — különösen a legutolsó 5 pontnak, mint egyenesen a zsinatra tartozó tárgynak — kihagyásával elfogadtatott, a ft. testvér egyházke­rületeknek — mint egyházkerületünk véleménye megküldendőnek, — se jegyzőkönyvbe egész terjedelmében bevezetendőnek határoztatott. A dunántúli ev. ref. egyházkerületnek 1867-ik évi közgyűlése 33. sz. a. kiküldött bizottmánya, Pápán julius hó 20, 21-n a főiskolai nagy teremben Széki Béla egyházkerüleli főjegyző, pápai esperes, és

Next

/
Thumbnails
Contents