Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1867

1867. október - Oldalszámok - 2

2 miért is azt a szabályszerű eljárás tekintetéből — habár tartalmáról az érdeklett egyházmegyék eleve értesíttettek — felolvastatni, s ünnepélyesen kihirdettetni kérte. A bizottmány hivatalos jelentése felolvastatván, belőle kiviláglott, hogy az egyházkerületből beérkezni kellendett 301 jogosult szavazatból 287 jött-be. közülük azonban az ógyallai, negyedi és szentkirályszabadjai egyházak szavazatai azon oknál fogva, hogy csak egy pecséttel,— voltak megerősítve a tihanyi és zánkai egyházak jegyzőkönyvi kivonatban kiállított de csak is lelkészi aláírással hitelesített szavazatai, és így öszszesen 5 érvényteleneknek nyilváníttattak. Az érvényesül elismert 282 szavazat közül 1 nagy. Beöthy Zsigmond kir. táblai biró és ek. világi főjegyző urat,— 1 tek. Csépáu Antal b. somogyi egyházmegyei segédgondnok urat,— 1 tek. Chernel Ferdinánd eőrségi segédgondnok urat,— 1 tek. Huszár Pongrácz főiskolai gondnok urat, — 3 tek. Madarassy Mór komáromi segédgondnok urat, — 84 Lónyai Menyhért pénzügyminisler Eő Nagyméltóságát,— 191 szavazat pedig Tisza Kálmán úr Eő Nagyságát tisztelvén-meg: Tisza Kálmán úr Eő Nagysága a szabályszerüleg kiállított és jogérvényes szavazatok általános többségével a dunántúli helvét hitv. evang. egyházkerület főgondnokául elválasztatott. Örömriadással fogadta az egész közönség e szép reményekre jogosító eredményt, — s miután egyházkerületünk választottja , a már fölebb hivatolt végzés nyomán nála tisztelkedett egyházkerületi küldöttség meghívásának kegyesen engedve, sz. k. Rév-Komárom városába meg is érkezett, e körülmény felemlítése után főtisztelendő püspök úr egy tekintélyes küldöttséget nevezett-ki a végre, hogy főgondnok úr Eő Nagyságát közgyűlésünkben leendő megjelenésre és székének elfoglalására ünnepélyesen meghívná. 117. A lelkesült sokaság szűnni nem akaró éljenzése kiséré nagys. Tisza Kálmán úr lépteit, midőn az egyházkerületi küldöttséggel megjelent a szentegyházban, hol érdemekben megőszült püspökünk megható főpapi szózatával öt főgondnoki méltóságába beiktatván, letette a hivatalos esküt, és elnöktársával mint szinte az egyházkerületi főtanács tagjaival kezet lógván, sz. szövetségünkbe s ennek kormányára lépését tényleg kijelentette. Ezt követöleg főgondnok úr Eő Nagysága remek székfoglalási beszédét tartotta, melynek villanyszerű hatása a nagy érdekkel figyelt közönséget többszöri éljenzésekre ragadta. Majd e jeles beszéd elhangozta, és az örömzaj lecsillapultával egyházkerületi világi főjegyző Beöthy Zsigmond kir. táblai itélö biró állott-fel, és az egyházkerület nevében és megbízásából egy jól átgondolt, és szónoki erélylyel előadott, nem egyszeri tetszésnyilatkozatokban részesült beszéddel üdvözölte dunántúli ev. reformált népünknek mély tisztelettel környezett főgondnokát. Midőn a lőgondnoki beiktatás ekképen megtörtént volna: 118. Indítványozlatott, hogy nem csak az élők szellemi élvezetére, hanem még az utókor számára is jegyzőkönyvbe vezettessenek e beiktatási örömünnep fénypontjait képező beszédek. Az indítyány elfogadtatván, annak teljesítésével az e. főjegyző megbízatott. E végzéshez képest ama jeles beszédek itt következnek: Nagyságos Tisza Kálmán főgondnok úr székfoglaló beszéde: Főtiszlclelü egyházkerületi közgyűlés! Nem tagadom, hogy a jelen perczben elfogult vagyok; a mi igen természetes akkor midőn én, az egyházak és iskolák ügyének buzgó de csekély napszámosa, én ki hazánknak távol vidékén lakom s ezen egyházkerület tagjai közül csak kevesek által vagyok szerencsés ismertetni, iktattatom most be azon nagyfontosságú és díszes főgondnoki hivatalba, melyben oly jeles férfiak voltak elődeim. Mélyen érzem én az ez által irányomban nyilvánult bizalom nagy becsét, de érzem azt is mily nehéz terhek súlyosodnak annak folytán gyenge váltaimra, és valóban ha erős meggyőződésem nem lenne, hogy a polgártársai bizodalma által reá ruházott terheket elvállalni mindenkinek elulasíthatlan kötelessége, ha nem biztatna a remény, hogy nagyságos és főtiszteletü Superintendens úron kezdve, ezen főtiszteletü egyházkerület minden tisztviselői sőt, minden tagja támogatni lógják gyenge erőmet, örök hálát zárva szivembe az irántam nyilvánult bizalomért, magamat az abból eredő terhek alól főimentetni kértem volna; ama meggyődéstől ösztönöztetve, eme remény által bátorítva azonban elválaltam a főgondnoki hivatalt, s nem ajánlhatok bár fel fényes tehetségeket a főtiszteletü egyházkerület szolgálatára, felajánlom igaz buzgalmamat s elhatározott szándékomat arra, hogy az egyházak és iskolák jólétét minden tőlem telhető módon előmozdítsam. Még nem régen mult el az az idő főtiszt, egyházkerület, midőn egyházaink és iskoláinkért remegnünk kelletett. Az önkény uralom kinyújtotta vaskarját, hogy feldúlja az egyházak békéjét, megsemmisítse azok önkormányzatát s elragadja iskoláinkat, hogy azokat a melyek a szabad szellem fejlesztői voltak, és kell, hogy legyenek mindenha, a szolgai megadás tanintézeteivé alakítsa. Ez idők viharai, hála érte az isleni gondviselésnek, elismerés a magyar prot. egyház, kevés kivétellel, minden tagjainak és mert midőn legféllőbb kincseinkért egyházaink és iskoláinkért remegtünk, azoknak védelmében az igazság és szellem fegyvereivel küzdve az erőszak ellen, a törvényes alapon ingadozás nélkül megállani tudtunk, majdnem minden kár nélkül vonultak el feleltünk. Az óta hazífnk viszonyai is, habár nem is mindenben óhajtásomhoz képest, sok részben megváltoztak. A koronás fejedelem mellett oly férfiak ülnek a kormányon, a kikkel bár sokban egyetérteni nem tudok, de a kiknek multjok alkotmányos érzelmeikről tesz tanúbizonyságot. Ily körülmények közt azt hiszem, hogy egyházainkat és iskoláinkat erőszakos beavatkozástól féltenünk nem lehet, de nagyon tévednének azok mégis szerintem, kik azt hinnék, hogy most már minden ovakodás felesleges, hogy most már mintegy magoktól fognak bajaink orvosoltatni és hiányaink fedeztetni.