Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1860
1860. október - Oldalszámok - 9
Mind ezt a fönnebbi 117,447 for. 12 s / t krbol levonandónak tartja tek. Kerkapoly Káról tanár ur. Sőt ha a körül forog a kérdés, hogy mibe került az 1856-ban vezetése alatt megkezdett építkezés: ez esetben levonandónak véli még: a) Az iskolai épületeknek a főépítést megelőzött ideiglenes átalakítása költségét, mely haladja az 5000 f. b) Az uj telek megvásárlása óla kamatban, adóban, kijavítási dijjakban történt kiadásokat, menynyiben ez öszszeg az építő pénzlár bevételét haladta. E nemű kiadás 3,000 fira teheiő. c) Az uj építés folytán, s e mialt lelt ujabb kölcsönök kama'aif, mi mintegy 1000 fira számítható. Ezen, öszszesen 67,000 ftra menő öszszegnek a 117,447 ft. 12 % kr-ból levonása ulán marad 50,447 12 % kr Melyhez azonban tek Kerkapoly lvárol ur hozzá adandónak véli: a) Azon 10,000 ftot, mely az ó iskola árából a pápai egyháznál gyümölcsözik. b) Azon pár száz ftot mit a pápai egyház az iskola megvásárlóit telkéhez tartozó földért fizetett. c) Ugyanazon épületrészért adott 22,000 tégla, és 156 mérő oltott mésznek árát 1,024 ft. 40 krt. d) Azon I.70S ft. 20 krt. mit lek. Tarczi Lajos tanár ur 50,000 tégla adósága, s ennek fuvarja fejében az iskolának fizetett. Levonván e szerint a levonandókat, s hozzáadván a hozzáadandókat teend, tek. Kerkapoly Káról ur fölszámitása szerint, az uj iskola építésére kiadott öszszeg 64—65 ezer vftot. Tudomásul veendő. 19) Folyó évi September 19—22 Rév-komáromban tartott ker. gyűlés jkönyve 15: f. alatt tek Eőri Szabó Gábor úrtól az általa, mint a főtanoda megbizoltja állal eladóit hittanári ház árából 1161 ft. 30 krnak a főtanoda pénztárába lett befolyásáról, a befizetést igazoló, de a küldöttség Pápán működésekor elő nem mutatott jegyzőkönyv most felmutallatván: Tek. Eőri Szabó Gábor ur a fönnebb kitelt 1161 ft. 30 krra nézve minden további felelősség terhe alól föloldatik. 20) Mind a bizottmányi munkálatból, mind a főtanodai tanács beadott észrevételeiből világosan kitűnvén, hogy számos kötelezvények a törvényes kellékek hijjával vannak, a menynyiben sem kezesek, sem bekeblezés által nem bizto.silvák: Határoztatott, hogy bár némely tőkékre s alapítványokra nézve az illetők szilárd anyagi állásában teljes biztosilék található is: mindazonáltal, hogy a tanintézetünk fönállását föltételező alapítványtőkék az egyesek váratlan sorsváltozásából eredhető sajnos eshetőségek ellenében teljesen védve legyenek; több szomorú esetek intő szava után szükségesnek látta az egyházkerület oda utasítani a főtanodai tanácsot, hogy a főtanodai pénztárból kikölcsönözött tőkék, vagy bárminemű alapítványoknak bekeblezés vagy kezesek általi biztosítása iránt haladéktalanul lépéseket legyen. 21) A főtanodai (anács beadott észrevételeiben 14 sz. alatt azon fölfedezést teszi, miként a közpénztár nem csak a városi pénztárnak adós 2,500 vftal, hanem ezen kívül a Rozália-kórháznak is 3,7|)0 vflal. Ezen adóság már akkor följelentendő lelt volna, midőn a főtanodai pénzügyben működő bizottmány az egyes pénztárok terhei öszszeirásával foglalkozott, hogy igy a közpénztár adóságai közé ezt is bevezethesse. 22) Egyéb tanintézetekben fizetettni szokott tandijjakhoz mérve aránytalanul csekély lévén azon landij, mit lőtanodánk növendékei eddig fizettek: s inditványoztatott ennek a gymnastica fclsegélése, s a közpénztárnak is némi gyámolítása tekintetéből oly módoni fölemelése, mikép ezentúl a nem jótéleményesek 8, — a jobb köztartáson lévő Jótéteményesek 5, —az olcsóbb kőzlartáson levő szegényebb jótéleményesek pedig 2 uj forint évi tandijt fizesenek. Ez indítvány elfogadtatott, s foganatba vétele elrendeltetett. 23) Fölvétetett a belső somogyi egyházmegyében kebelezett Istvándii reform, gyülekezet rendes lelkészének t. Vincze Sámuel urnák folyamodványa, melyben fájdalmasan panaszolja, hogy noha néhány évvel ezelőtt betegség állal elgyengülve, minden lehető hiányok eltávolítása végeit, az esperesi hivatal méltányos intézkedésének segélyével káplánt tartva', halgatóinak lelki szükségeiről, és a papi leendők ellátásáról gondoskodni mind eddig el nem mulasztotla, még is az Istvándii gyülekezet — melynek körében mint az ur Krisztus szolgája 24 éven keresztül hűséggel forgolódott — a mult évi esperesi egyházlátogatás alkalmával, tiszti állomásának elhagyását sürgülő ellenszenvi zugolódással lemondásra kényszeritette; azonban meggondolva e lépésének nem csak magára, hanem hasonló körülmények közé jutható lelkésztársaira nézvesti veszélyes következményeit, ügyét a fötiszteletü egyházkerületi kormánytanácshoz fölebbezi azon alázatos kérelemmel, hogy felsőbb hatósági hivatásánál fogva, mint a gyülekezetek és egyházi tisztviselők jogainak őre, ne engedjen föllétlenül érvényre jutni ily kényszerűségből származóit lemondást, és az evangy. Anyaszentegyháznak egy elaggott szolgáját pártolva, ennek személyében a lelkészi kar megingatni kezdett állását, hasonló esellegekrei tekinteti el biztosítani, és szolgálaluknak ily rettentő díjazása ellen védeni kegyeskedjék. E folyamodványnyal öszszefüggőleg a nt. Belső-somogyi egyházmegye f. 1860d. évi Mártius 6—9d. napján Kálmáncsán tartolt Consistoriumának, a kérdésben levő Istvándii ügyet lárgyazó 6d. sz. alatti határozata is figyelembe vétetvén, végeztetett : Az egyházkerületi kormánytanács az evangyéliom szellemétől vezérelletve, kárhozlatja az oly irányt, mely ha egyenesen nem akarja is a Próféták koporsóinak számát szaporilni, végeredményében Krisztus szolgáit méltatlan bántalmazásokkal üldözve töviskoszorúval jutalmazná, s elgyengülésük szomorú napjaiban az érdemlelt kegyelet ápoló részvététől megfosztaná: következőleg roszszalja az Istvándii egyháztagoknak azon menthetlen magaviseletét, mely szerint elaggott beteges lelkészük szolgálali érdemeiről megfelejtkezve, őt— ki az egyházmegyei kormány közremöködésével, helyettesei által a gyülekezet vallásos és társulati érdekeiről kellően gondoskodni meg nem szűnt — keserítő zugolódásukkal lemondásra kényszerileni nem átallották. 3
