Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1857

1857. szeptember - Oldalszámok - 17

17 superintendens úrhoz érkezett hivatalos levele kíséretében ugyan a dömösi egyháznak a szabadkai hatóság utján 6 ft. 26 kr., a temesi kerülettől 3 ft. 30 kr., a hont megyei főnökségtől pedig 40 kr. küldetvén, ezen küldemények, és segély gyűjtések illető esperes urnák jelen közgyűlésen kézbesittetlek. Tudomásul bejegyeztetik. 57) A kamocsai egyháznak a szabadkai hatóság utján Pacsir és ó moroviczai községek 8 fr. 7 krt., Hont me­gye pedig 46 krokat küldvén ft. superintendens ur kezeihez, ezen kegyes adományok átadás végett ft. superintendens urnái maradlak letéve. Tudomásul vételik. ­58) Főtiszt, superintendens ur jelentette, inikép somogy megyei lakosok Kasza Mihály és lványos Katalin só­gorság első fokán álló egyének egybekelhetési engedményük 50 ftbol álló taxáját a cs. k. magas kormány a dömösi fiók egyház építkezésére rendelte adatni. Tudomásul vétetik, s az ide tartozó irományok illető esperes urnák átadatva csak akkor lesznek kézbesitendők, ha a nevezett házas felek az 50 pftot belső somogyi esperes ur kezébe lefizetendik, ki a nevezett összeget az illető egyháznak átszolgáltatandja. 59) Olvastatott Cseh Sándor Öcsi lelkésznek ezen egyházkerületi közgyűléshez lölebbezett azon folyamodvá­nya , mellyben magát a veszprémi nt. egyházmegyei tanácsszék állal reá kimondott szigorú Ítélet, s lelkészi hivata­lától végkép lelt megfosztatása alol feloldoztatni, s mint nyavalyáseága miatt hivatala folytatására nem egészen elég­séges egyénnek maga mellett segéd lelkész tarthatásáérti engedélyt megadatni esdekelve kéri. Ámbár a veszprémi nt. egyházmegyének nevezett lelkész ur ellen hozott, s jegyzőkönyvileg eléggé oka­datolt Ítélete semmi kifogást nem szenved : mindazáltal a közgyűlés a jobb útra térhetés alkalmát egy magába szál­lott hivatalnok előtt sem kívánván elzárni, s egyszersmind tekintetbe véve azt is, mikép az elitélt lelkész ur sem­mi erkölcstelenségi kihágással magát még eddig meg nem bélyegezte, s hogy az ellene felhozott vádak e közgyű­lésen most legelőször merülnek fel, a nt. egyházmegyének ítéletét oda módosítja: Hogy folyamodó lelkész úrtól vegyen az egyházmegye egy évre terjedő téritvényt a felől, hogy ha a vádlott lelkész az egyházmegye Ítéletében elősorolt hivatalbeli mulasztásokat bármi csekély részben is ismételné , s hivatalának minden részben kellőleg eleget nem tenne : hivatalától azonnal véglege­sen fosztassék meg. 60) Főt. superintendens ur a cs. k. nagy becskereki kerületi hatóságtól hozzá érkezett hivatalos levelet előmu­tatta, melly mellett bárom azaz 3 fr. 30 kr. pben a helv. hitv. révkomáromi egyházközség részére küldetett. Tudomásul szolgál. 61) Főtiszt, superintendens ur bemutatta mull évi Octoberi k.gy. 5 ik száma alatt megrendelt, s ugyan a mult évi pápai közgyűlés 2 dik száma alatt ismételve elhatározott egyházkerületi küldöttséynek Ő cs.k. apóst. Felsége előtt személgesen lett megjelenésének, s megjelenése előzményeinek, valamint Ó Felségének személyesen benyújtott legalá­zatosabb felterjesztésnek, és O cs. k. apóst. Felsége erre adott legmagasabb válaszának rövid vázlatát, miszerint nyilvánítja főt. superintendens ur, mikép az ő közötte, és Gyürki Pál ur ő n. méltósága között többszöri kölcsönös levelezés folytán megállapodott végre a tul a tiszai, dunamelléki, és duuán tuli egyházkerületi küldöttség személy­zete abban, hogy a mult april hó 18-án a birodalmi székvárosban Bécsben mindnyájan megjelenjenek, mi meg is tör­tént, s más nap, azaz april 19-én közértekezletben megállapítván a kérvények benyújtásának beszédét, april 20-án délelőtti 10 óra után Gyürki Pál ő n. méltósága az egész küldöttséggel ő Felsége előtt megjelenvén, jövetele czélját rövideden kijelentelte, utána Lónyai János b. titkos tanácsos ő nagy méltósága a fönebb érintett kérvényt O cs. kir. apóst. Felsége előtt felolvasta, mellyre a felséges Császár és apóst, király igen kegyelmesen, s jó reményt adva, Írásból válaszolt: a mint ez az alább következő másolatban olvasható. — 0 cs. k. apóst. Felsége előtt lett személyes kihallgatás után ment a küldöttség belügy minister Bach ő n. méltóságához, előadva járásuk okát, s tárgyát és kérvén ügyünk pártl'ogolását. — GrófThun Leo cs. k. vallás és ok­tatás ügyi minister ur ő nagy méltósága ekkor távol levén, közakarattal szükségesnek Ítéltetett april 21-éni reményit megérkezését bevárni, de ki a várt időre haza nem érkezvén, a küldöttség a nélkül hogy üdvözletét bemutathatta volna , a birodalmi székvárosból visszatért. Ezek után előadta főt. superintendens ur ő cs. k. apóst. Felségének Budán f. é. Május 5-én a bányakerületi ágost. hitv. főt. egyházkerület, s több egyházkerületek tisztelgő küldöttségével csatlakozva történt e mi egyházke­rületünk részéről is tanúsított hódolati üdvözlését, melly ő cs.k. apóst Felsége által ismét kegyelmesen fogadtatott, & bizlató legmagasabb válasszal örvendeztetett meg. / Mindezek, noha főt. superintendens ur által a kebelbeli egyházmegyékkel már előzőleg is közöltet­tek: mindazáltal közkívánat, s az utókornak is kedves tudomására juttathatás tekintetéből jegyző­könyvbe is bevezettetni megrendeltettek. Az ő cs. k. apóst, felsége előtt april 20 áu megjelent kül­döttségnek előterjesztése, és ő felségének legkegyelmesebb válasza következőleg hangzik: Cs. Királyi Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Mint a duna melléki, dunántúli, és tiszántúli helv. hitv. egyházkerületek kiküldött képviselői hódolattel­jes alázattal jelentünk meg Felséged előtt a végett, hogy egyházunk fenforgó rendezése tárgyában tartandó közzsi­nat iránti kérelmünket, melly mind a négy superintendentia részéről a maga utján már külön-külön fölterjesztetett, trónja zsámolyához letevén, e kérelmünket gyámolító okokat röviden leginagasb figyelme alá terjesszük. Midőn Felségednek 1851. decemb. 3l-én közzétett legmagasb kibocsátványában kimondatott „hogy cs. kir. apostoli Felséged — minden törvényesen elismert egyházat, és vallásfelekezetet a nyilvános közös vallásos gyakorlat jogában, ügyeinek önálló kezelésében, továbbá a vallás- oktatás- és jótékony caélu intézetek, és alapítványok bir­tokában, és élvezésében megtartani, és védeni akar;" — ezen örök emlékezetre mélló fejedelmi szó elegendő volj arra, hogy egyházunk fájdalmasan érzett megszoritatását mint csak ideiglenest türelemmel viseljük, és fiúi bizalom­mal várjuk be, inig egyházi ügyünk annak idejében rendes és törvény—s szokás szentesitette uton Zsinat által el­döntetnék. 3 f i \

Next

/
Thumbnails
Contents