A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

1943. november 25. — 14. 19 vetkezményeit eleve nem mérlegeli az egyház szempontjából is, észrevétlenül is súlyos károkat okozhat az egyháznak. Itt van pél­dául a háborús pé>tlékolás kérdésében az állami tisztviselők adóked­vezményének ügye az egyházi tisztviselőkre való vonatkozás szem­pontjából. Ha az egyházi tisztviselők nem kapnak az állami tisztvi­selők adókedvezményének megfelelő kárpótlást, már előállott a rikító egyenlőtlenség az egyházi és állami tisztviselők javadalma között. Másik példa: a terménybeszolgáltatás szigorú keresztülvitele az egyház szempontjából azzal a súlyos következménnyel jár, hogy a századok óta kialakult és megnyugtatónak bizonyult gabona­gazdálkodási pilléreit széttöri, a híveket kényszerítvén, ne termé­szetben, hanem készpénzzel fizessék az eredetileg terményben megállapított adót. Ezzel a gyülekezetek takarékmagtárai máról­holnapra szétzilálódnak s a kis, szorgalmas közösségeknek nagy szociális és gazdasági kárt okoznak. Az állam a rendkívül felemelt közadót pótadó fotrmájában számolja el s ebből az következik, hogy az együttes kezelésben levő adózásnál az egyházi adó eddigi értekének felénél kisebb összegére zsugorodott, az egyenletesen fejlődő, illetve a szükséghez alkalmazkodó állami adóhoz mérve. Az állam adóalanyait nem valami tiszta önzetlenségből, hanem a saját gyapjúszüretének biztosítása céljából, sokszor úgy védel­mezi, hogy ezáltal maga az egyház sorvad el és válik képtelenné hivatásának a teljesítésére. Jóleső elégtétellel állapítjuk meg, hogy végre az államkor­mány a kántori javadalmat a tanítói javadalomtól különválasz­totta s most már nem jelent büntetést a tanítóra nézve az, ha egyházában kántori szolgálatokat is végez. Még csak azt kérjük, hogy a törvény végrehajtásánál is legyen méltányos s a kántori fizetést a helyi javadalom felénél kisebb összegben ne álla­pítsa meg. Az állammai való kapcsolatunk okozta azt is, hogy szep­temberben és októberben, jobb meggyőződésünk ellenére, zárva kellett tartanunk az iskolákat, s ölhetett kézzel kellett néznünk azt a mérhetetlen pedagógiai kárt. amit a mesterségesen előidé­zett iskolakerülés okozott. Már az első napokban felhívtam az érdekelt iskolák igazgatóit: dolgozzanak ki tervet a tanároknak és tanulóknak a kényszerszünet alatti rendszeres és eredménnyel bíztató foglalkoztatására. Örömmel állapítom meg, hogy isko­láink ezen a téren példaadó leleménnyel, önzetlenséggel jártak el Rá kell mutatnom arra, hogy az egyházi és állami jog­gyakorlat nincs összhangba hozva az anyakönyvi igazgatás bizo­nyos részein, főképen azokon, amelyek az áttérésekkel vannak kapcsolatban. E téren az egyházat terheli a felelősség. Az áttéré­sek keresztülvitelére, anyakönyvi feljegyzéseire nem fordítottunk kellő gondot s így nemcsak különféle gyakorlat alakult ki. de az ellenőrizhetetlen és egyéni felfogásoktól függő eljárásoknak kúsza 2*

Next

/
Thumbnails
Contents