A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.
1943. november 25. — 14. 19 vetkezményeit eleve nem mérlegeli az egyház szempontjából is, észrevétlenül is súlyos károkat okozhat az egyháznak. Itt van például a háborús pé>tlékolás kérdésében az állami tisztviselők adókedvezményének ügye az egyházi tisztviselőkre való vonatkozás szempontjából. Ha az egyházi tisztviselők nem kapnak az állami tisztviselők adókedvezményének megfelelő kárpótlást, már előállott a rikító egyenlőtlenség az egyházi és állami tisztviselők javadalma között. Másik példa: a terménybeszolgáltatás szigorú keresztülvitele az egyház szempontjából azzal a súlyos következménnyel jár, hogy a századok óta kialakult és megnyugtatónak bizonyult gabonagazdálkodási pilléreit széttöri, a híveket kényszerítvén, ne természetben, hanem készpénzzel fizessék az eredetileg terményben megállapított adót. Ezzel a gyülekezetek takarékmagtárai márólholnapra szétzilálódnak s a kis, szorgalmas közösségeknek nagy szociális és gazdasági kárt okoznak. Az állam a rendkívül felemelt közadót pótadó fotrmájában számolja el s ebből az következik, hogy az együttes kezelésben levő adózásnál az egyházi adó eddigi értekének felénél kisebb összegére zsugorodott, az egyenletesen fejlődő, illetve a szükséghez alkalmazkodó állami adóhoz mérve. Az állam adóalanyait nem valami tiszta önzetlenségből, hanem a saját gyapjúszüretének biztosítása céljából, sokszor úgy védelmezi, hogy ezáltal maga az egyház sorvad el és válik képtelenné hivatásának a teljesítésére. Jóleső elégtétellel állapítjuk meg, hogy végre az államkormány a kántori javadalmat a tanítói javadalomtól különválasztotta s most már nem jelent büntetést a tanítóra nézve az, ha egyházában kántori szolgálatokat is végez. Még csak azt kérjük, hogy a törvény végrehajtásánál is legyen méltányos s a kántori fizetést a helyi javadalom felénél kisebb összegben ne állapítsa meg. Az állammai való kapcsolatunk okozta azt is, hogy szeptemberben és októberben, jobb meggyőződésünk ellenére, zárva kellett tartanunk az iskolákat, s ölhetett kézzel kellett néznünk azt a mérhetetlen pedagógiai kárt. amit a mesterségesen előidézett iskolakerülés okozott. Már az első napokban felhívtam az érdekelt iskolák igazgatóit: dolgozzanak ki tervet a tanároknak és tanulóknak a kényszerszünet alatti rendszeres és eredménnyel bíztató foglalkoztatására. Örömmel állapítom meg, hogy iskoláink ezen a téren példaadó leleménnyel, önzetlenséggel jártak el Rá kell mutatnom arra, hogy az egyházi és állami joggyakorlat nincs összhangba hozva az anyakönyvi igazgatás bizonyos részein, főképen azokon, amelyek az áttérésekkel vannak kapcsolatban. E téren az egyházat terheli a felelősség. Az áttérések keresztülvitelére, anyakönyvi feljegyzéseire nem fordítottunk kellő gondot s így nemcsak különféle gyakorlat alakult ki. de az ellenőrizhetetlen és egyéni felfogásoktól függő eljárásoknak kúsza 2*
