A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

12 1943. november 25. — 39—40. Pátriárchai korban költözött el tőlünk Végh Béla, egykor jeles tanácsbíránk. Hűségére, bölcseségére rábízhattuk magunkat és ügyeinket. Szerény volt, hallgatott, dolgozott és mindenkinek javát akarta. Felsőbaranya egyházi életében kiemelkedő helyet foglalt el Szűcs Ernő, s ezért lett az egyházkerület tanácsbírája is. Kiváló jogi tudása sokszor igazított el nehéz kérdések között is, gondolkozásának és erkölcsi felfogásának egyenessége, tisztasága és puritánsága nagy fegyelmező erőt jelentett s épen ezért mindig jótéteménynek számított a viszonylagosságok és bizonytalanságok mai világában. Váratlanul távozott el közülünk Kathona Margit, a halasi polgári leányiskola igazgatója. Iskolája vezetését nagyon nehéz körülmények közt vette át, nem annyira szíve vágyainak, mint inkább a parancsoló kötelességnek és a közszükségnek engedve. Szolgálata a lelkiismeretességnek és az odaadásnak vonzó példáját mutatta s így él tovább elöljáróinak, kartársainak és tanítványainak hálás emiékezetében is. Ez az esztendő vitte el 78 éves korában Bükéi Pap István-1 theológiai akadémiánk kiérdemesült gyakorlati theológiai profeszszorát, egykori bölcs tanácsbíránkat, hűséges és gondos pénztárnokunkat, a magyar református egyház megújhodásának egyik legrokonszenvesebb és legértékesebb alakját. Nem győztük csodálni szellemének azt az üde frisseségét, amely egész életén át soha el nem fáradó érdeklődéssel fordult személyek, sorsok, problémák felé; azt az olthatatlan, szent kíváncsiságot, amellyel Isten nyomdokainak elrejtett és nyilvánvaló útjait kutatta. Öregségében épen olyan rugalmasan megismerkedett új' nagy theológiai rendszerekkel, mint ahogy fiatalságában kész és érett ítéletet tudott mondani elméleti és gyakorlati kérdésekről egyaránt. Ez áhítatos, fáradhatatlan kérdezősködés mellett jellemezte őt az az ösztönös biztonság, amellyel mindig megtalálta a helyes utatt úgy is mint tudós, úgy is mint egyházépítő. Nem lett martaléka túlzásoknak. Nem volt hajthatatlan és konok; a kiegyenlítésre és az összefogásra volti berendezve, az aristotelesi to meson volt az útiránya. Pártharcokba nem keveredett, csoportok nem tudták lefoglalni, mindenkinek tudott szolgálni és mindenki barátjának erezhette. Ebben a magatartásában nagy segítsége volt, hogy szaktudománya: a gyakorlat elmélete, sohasem szakadt el az egyházépítéstől: az elmélet gyakorlatától. Lényétől távol állott minden, ami nem épített. Nem szerette a túlhajtott vitát, az elvek egyoldalúságát, az Isten országáért való erőszakoskodást, a boamergesi tűzgyújtásokat. De nem írt le soha egy sort, nem tett soha olyan nyilatkozatot, soha olyan lépésre nem volt rábírható, amelyikből we az egyház lelki értelme, ne a magyar ébredés ügyének előme-