A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

114 1943. november 25. — 110—111—112—113. bibliafordítást. Az előadást nagy érdeklődés és komoly vita követte. Az előadást az egyházmegye saját költségén kinyomatta és minden lelkészi hivatalhoz megküldte. A konferencián Benkő István esperes „A magyarok Istene" címen tartott bibliatanulmányt, majd a leventemunka kérdései, Magyarország népesedési kérdései, az új énekeskönyv és a gyülekezeti missziói munkások képzése volt tárgysorozaton. A solti egyházmegye június 23-án tartott lelkészegyesületi közgyűlésén „A magyar nemzet lelki egysége" címen Sebestyén Jenő dr. tartott előadást, majd az Evangéliumi Munkásszövetség, a nyugdíjintézet, Écsy László dr. szabadszállási orvosnak az egykekérdésről tartott előadása volt tárgysorozaton. Tolna szintén az egyházmegyei lelkészegyesület közgyűlése alkalmával tartott két előadásról számol be, az egyiket Dobos János lelkipásztor a református egyházalkotmány elveinek teljes megvalósulásáról, a másikat vitéz Nyámády István lelkipásztor az igehirdetésről tartotta. Vértesalja szeptember 22-én tartott lelkészi konferenciát, amelyen az ORLE körkérdéseit, valamint az Evangéliumi Munkásszövetség célkitűzéseit tárgyalták. Az alsóbaranya-bácsi egyházmegye ez évben még nem adott jelentést. Az egyházkerületi közgyűlés a lelkészek továbbképzéséről szóló jelentéseket tudomásul veszi. Értékesnek és szükségesnek tartja a lelkipásztoroknak kisebb lelkészi körökben, igetanulmányozásra, egymás hite által való épülésre történő összejöveteleit s értékeli az egyházmegyei lelkészegyesületek munkáját is. Kifejezi azonban ismét azt a komoly kívánságot, hogy theologiai kérdések tárgyalása, tehát valóban a lelkészek theologiai továbbképzése lenne az elvégzendő feladat. Az ilyen irányban értékes szolgálatot végző pestkörnyéki egyházmegye útmutatását ajánlja valamennyi egyházmegye komoly figyelmébe. 149. Hadigondozásról jelentés A hadigondozás munkájában), úgy a hadbavonult katonák, mint itthon maradt családjaik tekintetében egyházaink, lelkipásztoraink, missziói egyesületeink és csoportjaink kivették részüket. Az egyház munkásainak alapos és közvetlen betekintése van a katonák — bevonultak, hazatértek, sebesültek, leszereltek, rokkantak — és családjaik helyzetébe. Nyilvánvaló, hogy a háború most is, mint mindig a lelkibetegségek csíratelepe, mert a vele járó tömérdek változás, gond és szenvedés lazítja a fékeket és