A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

1942. november 19. — 23—24—25—26. 53 és férfiai, gyermekei és öregei együtt újjomganak, amint hazaérkeznek azok a testvérek, akiket az elszakítás még kedvesebbé tett. Buzgó imádsággal kérjük Istent: Ál'dja meg a ti bejöveteleteket ez atyai házba, amely annyira várt s olyan örömmel fogad. Isten hozott!" Ágoston Sándor püspök Ravasz László dr. püspök beszédéré a következőkép válaszolt: Főtiszteletű és> Nagyméltóságú Elnökségi Atyák és Testvérek! Istené legyen a dicsőség ezért az óráért, melyen a délvidéki egyházközségek egy része a dunamelléki egyházkerület kebelébe visszatért. Ezelőtt 24 évvel, mint egy egyházmegye szakadtunk le s most mint két egyházmegye — magyar és német — térünk viszsza. Félreértések elkerülése végett

1 ki kell itt jelentenem, hogy ez a kétfelé válás nem német testvéreink elszakadási törekvésének az eredménye. Nem most, a legutóbbi nemzeti mozgalmak hatása alatt, hanem 14 évvel ezelőtt nem ők, hanem mi, magyarok kezdeményeztük ezt, mert úgy éreztük, hogy két külön egyházmegyében élve, jobban tudjuk Krisztust szolgálni s jobb testvérek tudunk maradni. Ezt' a külön szervezkedést erős küzdelem előzte meg, de ez a küzdelem nem a magyarok és németek között, hanem csupán közöttünk, magyarok között folyt le. Ez a küzdelem az egyik félnek nem leszavazásával, hanem meggyőzésével, tehát teljes egyetértéssel és közös elhatározással végződött. Ezért most a visszatért két egyházmegye, a magyar és a német úgy áll itt az egyházkerület előtt, mint két egyforma teher alatt felnőtt pálma, mint két egymás terhét hordozó testvér. A délvidéki református egyháznak azonban csak egy része tért velünk vissza. Nem tért még vissza az a 9 bánáti egyházköz- K ség, akiket 24 évvel ezelőtt a keblünkre öleltünk s velük ez alatt a negyedszázad alatt testben-lélekben összeforrottunk. Nehéz szívvel gondolunk rájuk s mielőtt most a kezüket eleresztenénk, kérjük a tiszántúli egyházkerületet, vegye át tőlünk gondjukat s hordozza őket imádkozó szeretettel. A Horvátországban maradt 15 református egyházközség gondját azonban nem adhatjuk át senkinek. Ezt a gondot, terhet, felelősséget és kötelességet magunkkal hozzuk a dunamelléki egyházkerületbe. Nyolc magyar, öt német, egy horvát és egy cseh anyanyelvű egyházközségünk maradt ott, akik szintén 2 egyházmegyében szervezkedtek. Ez a 15 egyházközség 6270 magyar, 4243 német, 561 horvát és 291 cseh lélekkel egy borzalmas polgárháború tüzében ég. Egy közöttük már el is égett. A 147 lélekből álló Korenicsáni fiókegyházunk nincs többé. Az egész község