A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

52 1942. november 19. — 44. Ezután püspök úr az alábbi beszéddel üdvözölte a délvidéki református egyház jelenlévő elnökségét: „Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! A közgyűlés megalakulásakor az egyházkerületi főjegyző úr be jelen tette, hogy utólagos jóváhagyás reményében erre az ülésre meghívtam a délvidéki református egyház elnökségét: Ágoston Sándor pünpök és dr. Kurcz Henrik országos gondnok urat. A tavaly nem lehetett hozzájuk szerencsénk s így távollétükben hoztuk meg boldog ünnepi határozatunkat, amellyel őket kebelünkre öleltük. Most azonban a délvidéki református egyház elnökségét magunk között tisztelhetjük s szívből köszönthetjük először és utoljára. Először azért', mert eddig nem volt szabad átjönniök hozzánk, utoljára azért, mert 1943. évi január hó elsejétől kezdődőleg a délvidéki református egyház megszűnik és átalakul a dunamelléki egyházkerület alsóbaranya-bácsi egyházmey gyéjévé, illetőleg bácskai német egyházmegyéjévé. Ezelőtt húsz esztendővel, amikor először szolgáltam ezen a helyen, mint megválasztott és beiktatott dunamelléki püspök, első szavammal elszakadt testvéreinkről, az alsóbaranya-bács-szlavóndai egyházmegye tagjairól emlékeztem meg. Két szék üresen állott itt: az esperesnek és a gondnoknak a széke. A megemlékezés, hogy ne ártsak nekik, rövid volt. Felolvastam a Mennyei Jelentések könyvéből a 2. rész három első versét: „Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg. Ezeket mondja az, aki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, a ki jár a hét arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet és hogy a gonoszakat nem szenvedheted és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok és hazugoknak találtad őket és terhet viseltél és béketűrő vagy és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el." Az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. Én tudom, hogy a megszállás alatt testvéreink milyen terhet hordoztak, mennyit fáradoztak és nem fáradtak el. Mindazért, amit tettek és szenvedtek, illesse őket köszönet és hála, de azért, hogy nem fáradtak el s a kegyelem mindig elégséges volt nekik is, mint annak a nagy bizonyságtevőnek, aki ezt a vallomást tette: elég nékem az ő kegyelme — mondjunk dicséretet Isten nagy nevénekA mai közgyűlést pedig ezzel az Igével kezdtem: „Örömmel jöttek ki és békességben vezéreltettek, a hegyek és a halmok újonigrva énekelnek ti előttetek és a mező minden fái tapsolnakA tövis helyén ciprus növekedik, a bogáncs helyett mirtus és lesz ez az IJrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik."" A hazatérőket újjongó szívvel köszöntjük és úgy érezzük, az egész magyarság teste és lelke, rónái, erdei, hegyei, asszonyai