A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

52 1942. november 19. — 44. Ezután püspök úr az alábbi beszéddel üdvözölte a délvidéki református egyház jelenlévő elnökségét: „Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! A közgyűlés megalakulásakor az egyházkerületi főjegyző úr be jelen tette, hogy utólagos jóváhagyás reményében erre az ülésre meghívtam a délvidéki református egyház elnökségét: Ágoston Sándor pünpök és dr. Kurcz Henrik országos gondnok urat. A tavaly nem lehetett hozzájuk szerencsénk s így távollé­tükben hoztuk meg boldog ünnepi határozatunkat, amellyel őket kebelünkre öleltük. Most azonban a délvidéki református egyház elnökségét magunk között tisztelhetjük s szívből köszönthetjük először és utoljára. Először azért', mert eddig nem volt szabad át­jönniök hozzánk, utoljára azért, mert 1943. évi január hó else­jétől kezdődőleg a délvidéki református egyház megszűnik és át­alakul a dunamelléki egyházkerület alsóbaranya-bácsi egyházme­y gyéjévé, illetőleg bácskai német egyházmegyéjévé. Ezelőtt húsz esztendővel, amikor először szolgáltam ezen a helyen, mint megválasztott és beiktatott dunamelléki püspök, első szavammal elszakadt testvéreinkről, az alsóbaranya-bács-szlavó­ndai egyházmegye tagjairól emlékeztem meg. Két szék üresen ál­lott itt: az esperesnek és a gondnoknak a széke. A megemlékezés, hogy ne ártsak nekik, rövid volt. Felolvastam a Mennyei Jelenté­sek könyvéből a 2. rész három első versét: „Az Efézusbeli gyü­lekezet angyalának írd meg. Ezeket mondja az, aki az ő jobbke­zében tartja a hét csillagot, a ki jár a hét arany gyertyatartó kö­zött: Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet és hogy a gonoszakat nem szenvedheted és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok és hazu­goknak találtad őket és terhet viseltél és béketűrő vagy és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el." Az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. Én tudom, hogy a megszállás alatt testvéreink milyen terhet hordoztak, mennyit fáradoztak és nem fáradtak el. Mindazért, amit tettek és szenvedtek, illesse őket köszönet és hála, de azért, hogy nem fáradtak el s a kegyelem mindig elégséges volt nekik is, mint an­nak a nagy bizonyságtevőnek, aki ezt a vallomást tette: elég né­kem az ő kegyelme — mondjunk dicséretet Isten nagy nevének­A mai közgyűlést pedig ezzel az Igével kezdtem: „Öröm­mel jöttek ki és békességben vezéreltettek, a hegyek és a halmok újonigrva énekelnek ti előttetek és a mező minden fái tapsolnak­A tövis helyén ciprus növekedik, a bogáncs helyett mirtus és lesz ez az IJrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik."" A hazatérőket újjongó szívvel köszöntjük és úgy érezzük, az egész magyarság teste és lelke, rónái, erdei, hegyei, asszonyai

Next

/
Thumbnails
Contents