A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.
1942. november 19.
10 1942. november 19. — 9. református egyházközségnek s később a budapesti református egyházmegyének életében maradandó alkotásokkal örökítette meg emlékezetét. Utána lépdel Bernát István súlvos egyénisége, ki a nemzetgazdaságnak etikai alapjait tárta fel, kinek élete és tanítása bizonyságtétel és igazolás amellett, hogy az élet előbb szellem, azután anyag s az igazi javak gyümölcsei csak az erkölcs fájánteremnek. Nyomukba lép Neményi Imre a századvég és a századforduló egyik legjellegzetesebb igazgatási és művelődéspolitikai pályájának a vándora, ki a nyugalom éveiben a Baár-Madas intézet igazgatására és gondozására fordította minden idejét és erejét. Legutoljára gr. Teleki Tibor koronaőr, a pesti egyházmegye gondnoka ment el. Jóság, előkelőség, becsület és hűség volt a lénye: egy úr, aki szolgál, mert ezt tartja a legnemesebb életformának . Emléke legyen, áldott s példája nemzedékeken át világítson! Nemcsak a mi sorunkból, a szomszédságból is nevek kiáltanak felénk. Nevek, amelyeknek viselőit idelenn többé nem látjuk. Elköltözött Pálóczi Czinke István a szlovákiai magyar- református egyház egykori püspöke, konventjének lelkészi elnöke,, ki prófétai szóval, kemény kézzel, lángoló szívvel, költői lélekkel tartotta össze és kormányozta fenyegetett népét, míg bele nem fáradt és> haza nem jött. Imádságai, zsoltárfordításai, dicséretei a magyar kegyesség és áhitat nárdusolaját időálló finom edényekként hordozzák. Kidőlt Sztranyavszky Sándor, a dunáninneni evangélikus egyházkerület dlaliás felügyelője, az erő, bátorság és akarat példája. Nemsokára elnöktársa: D. Kovács Sándor dunáninneni evangélikus püspök követte, ki egy emberöltőt szolgált az egyháztörténeti katedrán s onnan állott bele, túl a 70 éven, a gyakorlati egyházszervezés és egyházigazgatás szent robotjába. Még a tavaly novemberben halt meg hirtelen, íróasztalánál, Macdonald Webster Jakab, a budapesti skót misszió egykori lelkésze, a skót egyház kontinentális és missziói bizottságának főtitkára. Nem ismertem idegen embert, aki amiyira megértette vohia a magyar lelket, mint ő. Nem volt olyan barátunk, aki jobban tudott volna szeretni s odaadóbban szolgált volna nekünk, mint ő. Bánatunkban nem volt gyöngédebb vígasztalónk, hibáinknak keményebb feddő je, ele setts égünk ben erősebb támaszunk. Nem a romantika, hangulat, vagy a ritkaságok kedvelése hajtotta felénk, hanem lelkének a magyar lélekkel való olyan különös egybehangozása, amilyet csak egy örökkévaló s előretervelő Világművész tud teremteni. 14 évig élt közöttünk, megtanult magyarul, nemcsak prédikált, de műveivel a magyar egyházi irodalmat is gazdagította. A skót polgári iskola megszervezésével a
