A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

1942. november 19. — 23—24—25—26. 11 budapesti reformátusságot egy szép intézménnyel ajándékozta meg Mikor, az összeomlás után, nyugat elzárkózott elölünk, mint egy bélpoklos Lázártól a lakomázó dús: Webster úr volt az, aki először szólaltatta meg a magyar igazságot, aki először szólaltatott meg magyar embert a református skót társadalom olyan, pontjain, ahonnan szavuk áthallatszott óceánokon s megtalálta az utat a népek lelkiismeretébe. Alig két emberöltő alatt államaink kétszer üzentek hadat egymásnak, de az a barátság, ami Macdonald Webster urat és skót atyjafiait a református magyarokkal egybefűzte, túlélt minden világégést, mert Krisztusra fundáltatott; igazság volt benne és tiszta szeretet. Halott lelkészeink sírjára dobjunk egy-egy szál virágot. Itt nyugszik Árokháty Béla a református ének- és zene rajongó művelője és történetének lelkes magyarázója; Balogh Ferenc Fótnak hű és bölcs pásztora; Ádám Imre a kölkedi fáradt szolga, a magányos tűnődések embere; Báthory Dániel a kevésen hü, alázatos és kedves lélek; Veress István a korán megroppant, kemény férfiú s a sor végén, mint Alfa és Omega ifjú és öreg: Varga Sándor ny. lelkész, a pátriárchák korában, amikor már mindent elrendezett és betelt az élettel és Arányi János kecskeméti vallástanár, életmumkája kezdetén, fiatal özvegyet és apró árvákat hagyva maga után. Tanári testületünk Szombathy Béla ny. szentendrei polgári iskolai igazgatót gyászolja, ki életét iskolájára tette fel, vesztette el és az evangélium Ígérete szerint — nyerte meg. Elbúcsúzunk Mély fájdalommal vette tudomásul a pestkörnyéki egyházmegye, az egés& egyházkerület és református közvélemény, hogy Szász Lajos megvált gondnoki állásától. Közöttünk való forgolódása olyan emlékeket hagyott hátra, amelyet sohasem engedünk elhalványodni. A háborús Magyarország legnehezebb őrhelyén álló kemény vitéztől, aki egymaga* egy zászlós tábort jelentett számunkra, azzal a reménységgel búcsúzunk, hogy a vihar után,, könnyebbsége beálltával, újra itt fogjuk látni magunk között. Tíz évig vezette az ország művelődéspolitikáját, vallási és közoktatási ügyeit Hóman Bálint. Ritka adományt nyert IstentőL nagy elméleti tudás* mellett ügyességet a gyakorlati politikában, tervet alkotó képzelet gazdagság mellett a kivitelre fordított szívós akaraterőt. Bár ő maga a római katolikus egyháznak hű fia, de mint tudós, megismerte és értékelte a magyar protestantizmus művelődéstörténeti jelentőségét és a református szellemiség hivatását. A történettudós tárgyilagos megállapításait, mikor már készen voltak, kétségtelenül behintette enyhe fénnyel, alig tárgyiasítható kedvességgel nem egy drága emlék a református édesanyáról, a bölcs és jóságos nagybátyáról. A Darányi-család ha-