A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.
1941. november 20.
295" Alapítvány vagyonának A3.1%-os megterhelését jelentette f ma fennálló tartozásunk, ha csak 50%-osmtk tekintjük az ingatlanok időközben bekövetkezett áremelkedését, jelenleg 21.4-%-al terheli vagyonunkat. Az idén elért, az eddigiekhez szokatlanul nagyösszegű törlesztés részbeni annak köszönhető, hogy Alapítványunk svájci hitelezői: néhai Eiberauer Richárd né rokonai, az 1950-bem lejáró svájci aranyfrank-kölcsön visszafizetési módozatára oly kedvező ajánlatot tettek, hogy miután néhai Biberauer Richárdné emlékére 15.000.— pengőt elengedtek, a fennmaradó összeget! teljes egészében kiegyenlíthettük. Hálásan emlékezünk meg arról, hogy ezt dr. Max Viselier von Planta nagyrészt saját személyében vállalt áldozatával tette lehetővé. A svájci hitelezők eljárása bátorított fel arra, hogy az ugyanakkor felvett magyar kölcsön hitelezőihez is elengedési kéréssel fordulhattunk, ami további Ötezer pengővel javította helyzetünket. Augusztusban egyenlítettük ki leányfalu: i ingcdloircainkcn fennálló tartozásaink utolsó részletét is úgy, hogy azok most már tehermentes tulajdonunkat képezik. Jelentésünk időszakában tehát két nagy hitelezőnk teljes követelése nyert kiegyenlítést. A fentiekből nyilvánvaló, hogy az Alapítvány nemcsak szerződéses kötelezettségeinek tudott megfelelni, hanem teljesítőképessége lehetővé tette az adósságok gyorsabb tisztázását is. Ebből a tényből pedig levonható az a következtetés, hogy a fentebb is említett és a továbbiakban még említendő s a jövő szempontjából elengedhetetlenül fontos keretbővítések (példáid a lakószobák számának növelése) megoldhatók. Mindennek egyetlen előfeltétele van: lehetővé kell tenni az Alapítvány jövedelmező munkáinak szaporítását. Ma a Bethesda kórházban ápoló diakonisszatestvérek szolgálatának ellenértéke az Alapítvány legfőbb jövedelmi forrása. A kórház anyagi teljesítőképességét lényegesen korlátozza az, hogy a felebaráti szeretet jegyében sok olyan szegénységi bizonyítványos és pénztári beteget ápol, akinek ápolási díj térítése oly alacsony, hogy ai különosztályok jövedelméből kell az így fellépő ráfizetéseket fedezni. Ezt az emberbaráti feladatot a jövőben is, természetesen, vállalnunk kell. A jövedelmezőség fokozásának útja: A külön/osztályoknak a mai kereteken túl való szaporítása. Ez nemcsak azért sürgős és elháríthatatlan feladat, mert az eddigi keretek között további fejlődés elképzelhetetlen, hanem egyrészt azért is, mert a már a mult évi jelentésben is említett veszedelem, a kisajátított alapítványi épületek lebontása az Árpád-híd építésének előrehaladásával egyre fenyegetőbb s ha idejében nem készülnük fel pótlásukra, olyan katasztrofális helyzetbe hozza majd intézményünket, melynek áthidalásárai jelenlegi anyagi forrásaink semmiképen sem lesznek elegendők, másrészt
