A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

296" viszont a Bethesda jubileuma alkalmából megindított g>üjtőakció vissza nem térő kiindulási pontot ad a terjeszkedésnek. Egy negyven ágyas különosztályos pavillon évi tiszta jövedelme, mérsékelt polgári ápolási díjakkal, minimális szamííá* szerint, mai értékbeni ágyanként 1.000.— pengő, azaz 40.000.— pengő. Gyakorlati összehasonlítási alapul kínálkozik a 36 ágyas Lorámtffy-kórház, mely noha nem is működik egészem különosztályos alapon s háztartásában nagyrészt az anyaház terhét is hordozza, az utóbbi évek átlagában ugyanezt az eredményt mutatja fel. A gyakorlati megoldásra két lehetőség kínálkozik: az egyik egy meglévő épület megvásárlása, a másik egy megfelelő épület felépítése. Az előbbi az adott körülmények és a mai viszonyok között jóval előnyösebb, megvalósíthatása azonban csak egy esetben jöhet számításba, akkor, ha a Hermina-út 49. számú ingatlan tulajdonosával: a Magyar Izraelita Kézműves és Földművelési Egyesület vezetőségével az eladásra vonatkozóan megállapodást lehetne létesíteni. Magánértesüléseink szerint az Egyesület nem zárkózik el az eladás gondolata elől! Ez a luxus épület valamikor Lukács György volt miniszter villája volt, anyaházunk telkével közvetlenül határos telken épült. Minden tekintetben rendkívül alkalmas lenne egy 30—40 ágyas (aszerint, hogy az egyágyas szobák számát hányban kívánnók megállapítani) különosztályos pavillon céljaira. A 30-as évek elején 80.000.— pengőért ment át mai tulajdonosa kezébe, aki tanoncotthont létesített bemie. Mondanunk sem kell hogy egy diakonissza anyaház számára legkevésbbé sem kellemes ez a szomszédság, azonban kezdettől fogva hangoztatott tiltakozásunk mindeddig hiábavaló volt. Hangsúlyozzuk, hogy ez a megoldás a rendelkezésre álló anyagi erők tekdntetbevételével a legideálisabb s kötelességünk megvalósítására mindent megtenni. A másik lehetőség az építkezés. Ennek egyetlen előnye az, hogy modern tervek szerint állítandó elő az épület, nehézségei és kockázata ismeretesek, hátránya, hogy kórházi szempontból csaknem egyedülálló értéket jelentő parkunk jelentős részének feláldozásával járnak. . A fent ismertetett tervek nem a mindenáron terjeszkedni akarás jegyében születtek meg, hanem parancsoló szükségességet jelentenek, megvalósításuk létkérdés, további elodázásuk az Alapítvány jövőjének kockáztatását jelenti. Ezzel a bővítéssel, egészen óvatos számítások szerint, mai értékben, minimálisan 60.000 pengőre lehet Alapítványunk intézményeinek fejlesztésére és amortizációra fordítható évi jövedelmét emelni s ez a teljesítmény hoszszú, szívós munkával lehetővé teheti ma még megoldhatatlannak látszó feladataink fokozatos megoldását s ami a legfontosabb, em-