A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

294" egyetemes konvent segített hozzá, orvosi vélemény szerint, helyreállította egészségét. Mult évi jelentésünkben említett s állandóan rendkívül súlyos gondot jelentő s a munkát nagy mértékben akadályozó nehézségünk a helyszűke. A kórház kifejlesztése során az intézet fenntartási alapjának növelése érdekében, mintegy tíz évvel ezelőtt, több testvérszobát kellett átadni más célra. A testvérlétszám emelkedésiével bekövetkezett a rendelkezésre álló helyek elégtelensége. A diakonisszák felelősségteljes és nehéz munkája szükségssé tenné, hogy legtdább az idősebbek, akármilyen kicsiny, de külön szobában lakhassanak. Ilyen szobánk azonban mindössze 16 van, de ezeket már régebben elfoglalták az idősebb testvérek, illetve azok, akiknek munkaköre ezt feltétlenül megkívánja. Javítani ezen csak úgy lehetne, ha lenne megfelelő otthonunk, a munkaképtelen. öreg testvérek számára. Ha ezt a kérdést nem tudjuk megoldani, néhány éven belül odajutunk, hogy egyes szobáinkat a kiöregedett s már nem dolgozó testvéreink bírják, míg azok, akik nehéz munkában állva ugyancsak rászorulnának egy kis csendre és magányra, többedmagukkal kénytelenek lakni. Nagy lelki függetlenségre és hivatástudatra van szükség ahhoz, hogy valaki akkor se gyengüljön meg abban a tudatában, hogy az anyaház otthona. ha< ebből az otthoniból, bármilyen barátságosak és lakályosak is egyébként a közös helyislégek és a lakószobák, hiányoznak az igazi pihenés és otthonosság külső kürölményei. Ezen a helyzeten a rendelkezésünkre álló épületeken belül nem lehet változtatni. Intézeti telepünkön a kórház 110 betegén kívül állandóan 140—150 ember él. Elhelyezésük igazságos és zavartalan megoldása szakadatlan gondot ró a vezetőségre. Pillanatnyilag egyetlen kivezető üt kínálkozik csak: az öreg testvérek otthonának felállítása, esetleg az új árvaházzal kapcsolatban. Alapítványunk anyagi helyzete jelentésünk időszakában a külső körülményekhez képest igen kedvezően alakult. Isten

1 iránti nagy hálaadással kell megállapítanunk, hogy noha ebben a háborús évben az élet egyre nehezebbé vált, Alapítványunk nemcsak fenntartotta magát, hanem még jelentősen javított is helyzetén. Míg egy évvel ezelőtt az egy esztendős időszakról beszámolva, arról tettünk jelentési, hogy 26.000.— pengővel törlesztettük tartozásainkat, most arról számolunk be, hogy 1940. november 1-től 1941. november l-ig 54.551 P 22 fillérrel csökkentek adósságaink, noha ugyanezen időszak alatt 12.000.— pengőt fordítottunk főépületeink külső tatarozására. Ezzel az Alapítvány létrejöttekor, 1938. január elsején, fennállott 488.573 P 43 fillérnyi tartozás 365.711 P 72 fillérre olvadt le. Nem érdektelen megjegyezni azt sem, hogy míg akkor az az