A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

1941. november 20. — 5. 39 méltán hangoztattad a magyar reformátusság egységének szük­ségességét. Amíg Te jársz a reformátusok előtt, biztosan tudom, hogy valamennyien egyházi életükben is érvényre fogják emelrű azo­kat a jelentős szempontokat, amelyek a magyar reformátusság lelki egységét szolgálják. Ennek az egységnek fenntartását egyéni­ségednek jelentős tulajdonságai biztosítják. A jövőre nézve mit kívánhatnék jobbat és többet, mint egy másik egységnek megvalósulását is. Amikor hívásunkra szűkebb hazádból átjöttél Budapestre, Nagymagyarország négy részre volt széttörve. A régi egység ma nincs meg, de a Mindenható, aki az igazságtalanságokat nem hagyja érvényben és akinek semmi sem lehetetlen, mert ahogy épen most énekeltük: „Mihelyt ő csak egy igét szól, Azonnal megleszen minden .. . És amit a (népek Trianonban vagy egyebütt) magukban végeznek, Semmivé teszi," helyreállítja ezt az egységet is. Buzgón imádkozom, hogy zsinati és konventi elnöki szolgá­latodnak további évtizedeiben Isten hatalmas segítségével érd meg azt, hogy ami akkor széttört, még a Te munkásságod idején újra összeforrjon. Isten éltessen és oltalmazzon! Köpi Béla dr. ev. püspök az evangélikus egyetemes egyház nevében ai következő beszédet mondta: Evangélikus egyházegyetemünk tisztelettel és szeretettel át­szőtt áldáskívánságát hozom a dunamelléki református egyház­kerület közgyűlésének azon ünnepi alkalommal, hogy Ravasz László püspöki szolgálatának 20. évfordulójáról hálatelt szívvel megemlékezik s köszönöm, hogy üdvözlésünk elmondására, ne­künk testvéri alkalmat adott. Igaz tisztelettel, szeretettel, imádsággal és áldáskívánsággal köszöntöm ezen alkalommal Ravasz László püspök urat. Nagy emberek emlékeztető évfordulói olyanok, mint a szo­bor-leleplezés, Ilyenkor Isten magas helyre állítja az embert. Lel­kek kereszttüzét veti rá világításul, elemeire szedeti személyének és munkájának belső mivoltát s megállapítja értékét. A világ számára ez a magas hely: trónus; az Istent szolgáló számára: oltár. Trónusnál hódoló magasztalás zendül, oltárnál halkszavú hálaadás hull Isten lábaihoz. Evangélikus egyházunk szent templomban Isten színe elé lép s hálaadó éneket mond Ravasz Lászlóért.

Next

/
Thumbnails
Contents