A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

40 1941. november 20. — 5. Ravasz László szellemi nagyságát elismerni nagyon könynyű, lemérni nagyon nehéz. Dús erdőt hordozó, egymás mellé illeszkedő hegykupolákból álló hegyláncozatként emelkedik törlónelmi életünk égboltozata alatt. Minden hegykupola egv-egy külön ember, egy-egy külön szellemi nagyság, mégis együtt képeznek teljes éts egységes egészet. A hegyláncozat zúgó erdejében hősköltemények, csodás legendák, himnuszok és zsoltárok zendülnek, mindegyik más és mégis mindegyik ugyanazon szellemi nagyság csodálatos kifejezője. Benne egymás mellé sorakozik igehirdető és theológus, egyházkormányzó és lelkipásztor, szervező és miszszionárius, filozófus és esztéta, embernevelő és nemzetépítő, művész és költő. Mindegyikben kiváltságosán nagy és mindegyikben magasra tör. Vajjón miben rejlik csodálatos gazdaságú szellemi nagyságának összefogó egysége? Amint a naigy magyar Alföld verőfényes palástján, az északi fény ragyogó tüneményén, a világító torony viharos éjszakájában irányt mutató fénypásztáján és a bányamécses hunyorgó pillantásán ugyanazon világosságforrás sugárzik: úgy Ravasz László tüneményesen sokoldalú nagyságát a küldetésekor elhangzott isteni parancs foglalja egybe: Az én igémet adom a te szádba! Ravasz László minden munkája mögött ős világosságként Isten igéje ragyog, ő az ige prófétája. Ravasz László az ige prófétája. Formában úi. tartalomban korszerű, forrásában evangéliumi igehirdetése iskolát jelent. Az etikai világnézetben vallást látók tömegéből százezreket vezet Krisztus keresztjéhez s megmutatja nekik a hívő vallásosság útját. Az élet nagy tanítómestere ő. Milliók fölé emelt katedrájáról csodálatos tiszta és mély életbölcseség árad. Az életút heverő kavie«ai az ő kezében arannyá válnak s benne igazolást nyer a görög bölcs azon mélyértelmű megállanítása, hogy a legegyszerűbb kérdésben is filozófiai mélység rejlik, csak meg kell azt találni. Felnyitja a modern ember szemét saját problémáinak meglátására. Lelki válságok szédítő szakadéka mellé állítja, megvilágítjaí azokat s elvezeti az embert mindem életkérdés megoldásához. Nemzetnevelő munkájában fundamentumi mélységbe ereszkedik. Múló értékű életfelületi szépítés helyett a nemzeti lélek ama ősforrását bontogatja, melyben egyformán tükröződik a nemzet hamisítatlan történeti egyénisége és a teremtő Isten sugárzó arca. A magyar lélek reformátora és a magyar élet restaurátora. Ezenfelül van sokféle kultúrális és tudományos munkálkodása, mely filozófus elméjének játszi könnyedségű birkózását mutatja a problémák óriás-hadával. Nem volt és nincsen a magyar protestantizmus és a magyarnemzet négyszázados szellem-életében senki, akinek királyi gazdagságú, sokágazatú munkálkodását ennyire varázslatosan eggyé