A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.
1941. november 20.
1941. november 20. — 5. 37 nyitója ás nemcsak egyházunknak, de nemzetünknek is nagy büszkesége. Engedje meg Nagyméltóságod, hogy nagy szeretetünk, végtelen tiszteletünk némi csekély jele gyanánt átnyujtsuk Nagyméltóságodnak az egyházkerület minden egyházát megörökítő albumot, mely magában foglalja az egyházmegyék és egyházközségek vezetőinek képmását is. Pihenő perceiben nézzen bele ebbe az albumba és találjon örömet 20 éves. püspöki munkája itt megörökített, látható jeleiben. Átnyujtjuk főtiszteletű Püspök Úrnak azonkívül ezt a könyvet is, mely válogatott egyházi beszédeit tartalmazza. Ehhez Harsányi Zsolt írt művészi szép előszót. Kinyomattuk 1000 példányban és kérjük, méltóztassék a könyveket az egyházkerület lelkipásztorainak ajándékozni. így szeretnők elérni, hogy Főtiszteletű Püspök Úr lelke ezeken az írásokon keresztül eljusson minden igehirdetőhöz. Végül gyűjtést folytatunk szűk körben egy Ravasz Lászlóalap megalkotása érdekélten. Ez az alap a mindenkori püspök rendelkezésére fog állani, ki annak jövedelmét egyházi szociális célokra, ezek között szegénysorsú teologusok segítésére fogja felhasználni. Adja Isten, hogy a Nagyméltóságod nevében adandó segélyek egyházunk erősítését szolgálják. De talán nem ezek az ajándékok azok, amivel Főtiszteletű Püspök Úrnak gyönyörűséget szerzünk. Talán a legszebb ajándék volna, ha felajánlanék lelkünket tanításainak befogadására és felajánlanék erőinket, akaratunkat tanításainak valóraváltására. Legyen segítségünkre, hogy Isten adjon ehhez elég erőt, önmegtagadást számunkra. Itt áll kitárva az egész egyházkerület szíve, lelke főtiszteletű Püspök llr előtt. Kérjük bölcs vezetését, irányító szavát, erős hitének lángjait, rendíthetetlen bizalmának vigasztaló balzsamát a jövőben is. És amikor á 20 éves évfordulón egy percre megállunk, nem azért tesszük ezt, hogy szemtől-szembe dicsérjük azt, akit szeretetünk és tiszteletünk büszkén és féltőn körülölel, hanem azért állunk itt, hogy hálát adjunk a Mindenhatónak, aki őt lelíküldte hozzánk. Mikor ezt az évfordulót ma így ünnepeljük, NagyméltóságOdnak Kálvinról tartott beszédét követjük. Ezt hallottuk a püspöki ajkakról: ,,Ne a vésőre nézzünk, amely mindig új korszakok gránitján szikrázik fel, hanem az Alkotó, a Művész kezére, amelyik teremtette, kezében tartja és a maga dicsőségét ábrázolja ki vele." Soli Deo Glória'
