A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

1941, november 20. — 5. 19 tanító tanfolyam további sorsát. Fenntartása különben is lehetetlenné vált volna a tanítóképzés reformjának élebelépésével. így nekünk arról kell határoznunk, fenntartjuk-e még 2—3 évig a nagykőrösi tanfolyamot. Az ijesztő káplánhiány s ebből következően theologiai oktatásunkat gyökerében fenyegető exmiszszió-kényszer azt parancsolja, hogy a lelkésztanítói tanfolyamot a következő évtől megszüntessük. A káplánhiány miatt Theologiai Akadémiánk egész 3. •évfolyama gyülekezetekben szolgál. Már megkezdettük a 4. évfolyam hallgatóinak a kiküldését is. Ez olyan lényeges kárt okoz a lelkészjelöltek tanulmányainak folytatásában, hogy csak a legvégső esetben szabad hozzá folyamodnunk. Hiába tartunk fenn nagy költséggel theológiai akadémiát, hiába tartatunk tíz féléven át előadásokat, okozunk teméntelen költséget maguknak az ifjaknak, ha káplánpótléknak felhasználjuk őket s hivatali rendelkezéssel rontjuk meg tanulmányi eredményeiket. Az exmissus olyan mint a perzsaprém, amely úgy áll elő, hogy a bárányt már az anyaméhből kivágják s úgy húzzák le a bőrét. Kérem a egyházkerület érdekelt lelkipásztorait, készüljenek reá, hogy a káplánhiány miatt nemcsak a theologiai oktatás, hanem a gyülekezeti élet is fog szenvedni s pótlásra elsősorban a lelkipásztorok munkaerejét vesszük fokozttabban igénybe. Már régen egyik fő kérdésünknek tartottam a segédlelkészek helyzetét. Végre odáig jutottam, hogy ez év november 3— 4-én, két napom át reggeltől estig együttes megbeszélésre ülhettem le egyházkerületem segédlelkészeivel. Bár nagyon sok keserűség szakadt fel, tényleg nehéz, sőt nyomorúságos helyzetek tárultak elénk, meg kell mondanom, hogy legfiatalabb lelkésztársaim lelkülete, gondolkozása, jövőjükről és szolgálatukról alkotott felfogása s az a mód, ahogy bizalommal bátorságot, őszinteséggel szerénységet párosítottak, nagyon jó benyomást tett rám. Az a meggyőződésem, hogy ezt a kérdést meg lehet oldani s talán nem is kerül sok időbe a megoldása. Az ifjúság egy emlékiratot készített s azt kitűztem a kerületi közgyűlés tárgysorozatára. Ugyanakkor az Evangéliumi Munkásszövetség emlékiratot adott át a konventhez címezve, ezt oda felterjesztettem. Balázs Árpád adománya Balázs Árpád, az országos nevű nótaszerző végrendeletében lakóházának felét és szerzői jövedelmét — özvegye haszonélvezetének fenntartásával — a dunamelléki egyházkerületre hagyta .azzal, hogy annak jövedelméből,, a költségek levonása után, szülei sírját gondoztassuk és a zilahi, vagy a kolozsvári kollégiumba járó diákokat belátásunk szerint segélyezzük. A hagyatéki tárgyalás során az egyházkerület aiz özveggyel megegyezett •s a házból ráeső örökrész fejében 20.000 P készpénzt fel is vett. Mi 2*