A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

"34 1941. november 20. — 5. hogy földbirtokainkat egy földreform esetén miféle értékálló javakra cseréljük át, de tudnunk kell, hogy az egyháznak anyagi fundamentuma a hívek áldozatkészségének élő tőkéje. A hívek áldozatkészségének azonban van egy lelki s van egy anyagi határa. Minél több egy egyházban a lélek, annál bővebbek az anyagi források, de az anyagi források sem kimeríthetetlenek. Gazdasági határ a gyülekezet tagjainak általános vagyoni helyzete. A magyar református egyház előrelátó gazdasági politikát akkor végez, ha ihleti és fejleszti saját híveinek gazdasági előmenetelét és meggyarapodását is. Iskoláink terén a nagy tennivalónk kettőse intézeteinknek nemcsak általános iskolai színvonalát kell fenntartanunk, hogy versenyképességét biztosítsuk, hanem intézeteinket át kell itatnunk a református szellem dinamikájával. Legnagyobb missziói feladatunk tanáraink és tanítóink lelki ébredésének, missziói tudatának a felébresztése. Evégből minden erőnkkel folytatnunk kell a rendszeres, autonómikus munkát. Nem szabad pihennünk addig, amíg a Dunamelléken nincsen kialakítva a harmadik front, a missziói munkának a frontja. Vasárnapi iskolák, ifjúsági egyesületek, nőszövetségek, presbiteri konferenciák, általában diakónus nevelés az a négy munkaág. amelyiknek olyan szervezettnek kell lennie, mint ma az iskola ügyeinek. Minegyik számára külön gazdát keresünk és e négy munkaág irányítója, a kerületi belmissziói előadó vezetése alatt kell, hogy a missziói munkai egyenletességét és egyöntetűségét biztosítsa. A dunamelléki egyházkerületnek a nőmunka középpontjában kell, hogy állítsa a Filadelfia Diakonisszaintézeteket, a férfimunka középpontjába pedig a különböző népfőiskolákat és presbiteri konferenciákat. A lehető legmagasabbra kell emelni s Lélekkel eltölteni egyházi életünk kettős szívkamrájában: a Theológiai Akadémián és a tanítóképző intézetekben a lelkészképzést és a tanító, illetve a tanítónőképzést. Ezek a legfontosabb intézményeink, a nélkülözhetetlenek, ai pótolhatatlanok. Középiskoláink mellett mindenütt ki kell fejleszteni az internátusokat, mert ma már csak akkor maradnak fenn gimnáziumaink, ha jóhírű internátusok működnek mellettük. Az árbockosárban íme a dunamelléki egyházkerület hajója. Erős, kemény gófer-fából van faragva, eresztékei jól egyveszerkesztvék, szurokkal vízállóvá van téve az egész, úgy, ahogy Isten Noénak parancsolta. Nekünk meg kell tennünk mindent a nagy hajózásra, bár tudjuk, hogy nem rajtmik múlik a megérkezés. Az egek csatornái megerednek, zuhogva dől a szörnyű világzápor, mintha leszakadtak volna az ég superlátjai. A víz lassan emelkedik, s az ítéletidő minden rettentése között a hajó remegve úszik a fekete óceán felett. Parancsnoki hídján ott áll Valaki, aki „hasonló az Ember Fiához, bokáig érő ruhában öltözve és mellénél arany övvel kö-