A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

18 1941. november 20. — 5. világosító utasítását. Itt is kérem az összes illetékes testületeket, lelkipásztorokat, ifjúsági munkásokat, kövessék pontosan és lelkiismeretesen a konventi utasítást, mert ezzel tehetnek eleget nemzeti kötelességüknek, szolgálhatják legjobban egyházuk ügyét s egy adott helyzetben ezeni az úton tehetnek legtöbb hasznot. Az egyházak anyagi helyzetében lényegesebb változás nincs. Az egyházi adó mindenütt befolyt, mert ismét pénz van a hívek kezén. Gazdagodást egyelőre a kisgazdák között tapasztalhatunk, akiknek háztartása nem ellenőrizhető annyira, mint a nagyobb birtokosoké, igényük mindig alacsonyabb volt s gazdálkodásuk termékeiből tetemesen nagyobb jövedelemre tesznek szert, mint az elmúlt háború óta bármikor. A munkásrétegeknek sincs okuk különösebb panaszra, mert nincs munkanélküliség. Mindenki kereshet, aki akar és tud dolgozni. De városon a kisfizetésű hivatalnokosztály akár ha az élet kezdelén áll, akár ha szolgálata vége felé jár, mérhetetlen gonddal sőt nélkülözéssel tengeti életét. Minden nap, amely az árszínvonalak között eltolódást enged, a pénz vásárló erejét csökkenti, a közszükségleti cikkek árát fokozza, ennek az osztálynak a felőrléséhez visz közelebb. Az elmúlt tíz esztendőben egyházunk jórészt erre az osztályra támaszkodott;, mert csak innen nyert anyaigi segítséget. Most különös kímélettel kell velük bánnunk. Az államkormány könnyen és gyorsan segíthet rajtuk, különösen akkor, ha konkrét segítséget nyújt téli beszerzésekre, ruházatra, gyermeknevelésre. Ebbe az osztályba tartoznak lelkipásztoraink is. Ma már nem igen fenyeget az, hogy a lelkész gazdává lesz. Ma az fenyeget, hogy elproletárosodik. Már hallom a panaszt itt is, ott is, hogy a papi földeket nem lehet értékesíteni, mert nincs bérlő, nincs feles. Általában véve a magyar földművelőknek egy része menekül a földtől. Amilyen erős a földreéhezés, olyan erős tendencia a városba-özönlés is. A nagyobb városok körül a falvakban 2—3 nyugdíjas altiszt él, akik negyven évi szolgálat után visszatértek szülőföldjükre jól biztosított életjáradékkal s ott nem mindig áldásos munkát fejtenek ki a falu közvéleményének irányításárai Az egyház vezetősége, az egyetemes konvent elnöksége mindent elkövetett a lelkészek anyagi segélyezésének kieszközlésére. Lehetelennek tartom, hogyha a magyar tisztviselői kar a tél folyamán számbajöhető kezdvezménybe részesül, a református lelkipásztoroknak megint éhkoppot kelljen nyelniök. Az új nemzedék Életbelépett az új theologiai tanterv. Még nem volt alkalmunk kipróbálni. Én csak azt sajnálom, hogy elkészültekor betegen feküdtem vakbélműtét miatt s nem vehettem részt a tárgyalásokon. Az 5. évfolyam bevezetése eldöntötte a lelkész-