A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.
1940. november 21.
20 1940. november 21. — 32—33—34. A missziói jelentés be fog számolni arról, hogy a dunamelléki Egyházkerület is foglalkozik egy népfőiskola megnyitásával. Szükségesnek tartom erről a helyről megállapítani, hogy amenynyíre hasznosnak látom magát az intézményt, épannyira helytelennek találom a népfőiskola elnevezést. Ideje volna ehelyett másról gondoskodni. Nagyképűség és fogalmi bizonytalanság érezhető a népfőiskola elnevezésben. További ideje volna, hogy az egyetemes konvent missziói bizottságának közreműködésével állapítsuk meg a népfőiskolának nevezett intézmény munkarendjét, foglalkoztatási tervét s igyekezzünk egységet hozni létre ezen a téren is. Két út között választhatunk: vagy az államtól várjuk el megfelelő iskolák, tanfolyamok felállítását s helyet kérünk az egyház számára benne a lelki munka, pásztori gondozás és ihletés végzésére: vagy pedig, ami helyesebb, mi magunk csináljuk meg ezt az intézményt a magunk fiatalságának nevelésére. Tulajdonképen állandósított és rendszeres vezetőképző intézményekről van itt szó. Ifjúsági munkánkban megtaláljuk a felnövekvő nemzedékben a legértékesebb és legígéretesebb egyéneit; ezeket össze kell gyüjtenünk és továbbképeznünk abból a szempontból, hogy falujuknak, szülötte társadalmuknak természetes vezetőivé váljanak. Egyházi munkást, presbitert, elöljárót, falusbírót, szövetkezeti embert, közbirtokossági elnököket akarunk belőlük nevelni s. ezenfelül fel akarjuk oldani lelkükben azt a nagy szakadékot, és feszültséget, amely a jelenlegi nemzedékben a földmíves embert az értelmiségitől, a falut a várostól, a munkást a tőkéstől elválasztja. Errenézve kész programja van a kálvinizmusnak s igazán itt az utolsó pillanat, hogy az a néhány ember asztalhoz üljön, aki meg tudja csinálni az állandó vezetőképző tanfolyamok szervezetét és munkarendjét. Én azt képzelem, hogy minden egyházmegyének, vagy legalább is összetartozó tájaknak kell lenniök ilyen állandó vezetőképző iskolájuknak. Milyen jól elgondozhatná ezt egyfelől az Országos Presbiteri Szövetség, másfelől milyen nagy segítségünkre lehetne itt az Evangéliumi Munkásszövetség. Kilátások. Az újságokban szakadatlanul olvassuk Európa újjárendezésének szükségességét és e gigászi munka egyes mozzanatait. Ne feledkezzünk meg arról, hogy eközben újjá kell rendeződnie az egész magyar közéletnek és benne a református egyháznak is. Nem tudjuk kiszámítani, hogy a szenvedélyes nacionalizmus mennyi embert különít el a magyarság történelmi törzsétől; nem tudjuk, hogy a régi határok visszaszerzésével micsoda nemzetiségi erők és kristályosodási folyamatok indulnak meg ezen a földön; az bizonyos, hogy aránylag kevesebb lesz a magyar, mint amennyi eddig volt, de még ennél is bizonyosabb, hogy minden református magyar lesz. Az a tény, hogy az ország helyreállítása
