A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1940. november 21.

21 1940. november 21. — 32—33—34. a népi elv alapján indult meg, magyarázza, hogy a magyar kálvinizmusnak kilenctized része már hazajött s alig egytized része, 240—260.000 református él még megszállott területen. Lehet-e szembeszökőbben igazolni, hogy a tiszta magyarság fölényét, vezetőszerepét, nemzetközi jelentőségét a magyar kálvinizmus legteljesebb igénybevétele nélkül elérni nem lehet? A mi egyházunkban nem történhetik meg, hogy százezrek külön akarnak "válni belőle; az sem történhetik meg, hogy kerítéseink között milliók maradjanak, akik másodsorban, átvitt értelemben, szívességből magyarok. Minálunk minden református magyar, nem lehet soha más s akár jelent előnyt és dicsőséget a magyarság, akár kárt, hátratételt és szenvedést, ezen a minőségünkön, alkati vonásunkon, a teremtés tényéből eredő jellemvonásunkon változtatni nem tudunk. A hárommillió református a tíz-tizenkétmillió tiszta magyarságnak mindig a magva, a gyökere lesz. Ha nem volnék az egyház embere, hanem csak nemzeti politikus, akkor is azt vallanám, hogy ennek a majdnem hárommillió egységes, színmagyar népességének kellő felhasználása, összes szellemi és erkölcsi erőinek kihasználása Magyarország szempontjából a legfontosabb kérdés. Mint nemzeti politikus is azt hirdetném, hogy ezt a népet meg kell erősíteni földbirtokreformmal és telepítéssel; egyházi terheit egyenletesebben kell elosztani, megszüntetni a kis gyülekeztek és a mammut-gyülekeztek természetellenességét, beható, éltető, gazdaságos lelki munkát végeztetni közöttük egy jól rendezett, szociális érzékű és missziói lelkületű egyházi szervezetben. Felül kell vizsgálni az államsegélyeket, a gyülekezeti tagok teherbírását; egységes programmot kell csinálni iskoláztatásra, új gyülekezetek szervezésére, régi gyülekezetek összevonására, szórványok és tanyák gondozására; hozzá kell segíteni ezt a református egyházat ahhoz, hogy mindakét nembeli ifjúságát maga nevelje s egyházi társadalmát a templomon kívüli életben örökkévaló erkölcsi szempontoknak és a legszentebb hagyományoknak megfelelően Isten Igéjével irányítsa, mert sok minden változhatik keveredhetik a Kárpát-övezte Dunamedencében, de olyan lelki törzs, amelyik csak magyar és soha más nem is lehet, csak magyar: ezen a földön nem találkozik más, csak a református egyház. De ez mindig az lesz és itt lesz. S hogy egy ilyen megújult, újraszerveződött, önmagát megtalált és öntudatosodott magyar református egyháznak bármilyen holnapok között milyen óriási a teherbírása és milyen nagyszerű a hivatása, azt kismértékben megmutatta Erdély. Az erdélyi magyarság elveszett volna s nem lett volna kinek adni a visszaszerzett országot, ha huszonkét éven keresztül nem dolgozott volna, nem szenvedett volna a drága anya, az áldott királynő, az alázatos és véreskezű szolgálóleány. Sára és Hágár egy személyben: a magyar református anyaszentegyház. Ködben, viharban,