A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1940. november 21.

1940. november 21. — 8. 19 lelep, az árvaház kis társasága. Az is örvendetes hír, hogy a szülöttek száma hárommal több, mint a halottaké. Tolna a gyönki gimnázium jelentőségét emeli ki. Azt hiszem, mindenki igazat ad nekem abban, hogy e kis iskola a változott helyzetben nagyobb jelentőségűnek látszik, mint nem egy teljes gimnázium. Az internátus megnyitásával lélekszáma megnövekedett, a politikai község érdeklődése és áldozata fokozódott és a gyönki nőegylet négyezer pengő kamatmentes kölcsönével a gimnáziumot egyik válságából kimentette. Most legfőbb feladata tornatermének megépítése. Így küzd az élet a maga örök jogaiért, napfény és ború játéka között. Ugyancsak a tolnai esperes említi, hogy Sárközben vagyontérő kriptákat és sírköveket építenek a temetőkertekbe. Amaz az élei illatja életre, emez a halál illatja halálra. Vértesalja a női munka megszervezésében jár elől, épúgy, mint Solt. Soltban Szabó Balázsné lelke a mozgalomnak, Vértesalján Bátori Sigray Istvánné. Vajha minden egyházmegyében akadna hozzájuk hasonló hű és hő lélek, aki ezt a döntően fontos munkát kezébe veszi és felvirágoztatja. Vértesalja kimutatja az egyes gyülekeztek háztartásának egyházmegyei végső összegét is. Jövő évre ezt az egész egyházkerületben ki fogjuk mutatni, liölcsen hangsúlyozza, hogy az egyházépítés nem időszaki munka. Helytelen gondolkozás azt hinni, hogy októbertől áprilisig folyik az épités. Ezzel fele időt és fele eredményt engedünk eltékozolni. Talán egyes nagyvárosi gyiilekezteknél indokoltan jelentkezik a nyári szünidő szélcsendje, de ezt nem szabad általánosítani s lassanként rászoktatni emberöltőnket, hogy csak télen legyen az Istené, nyáron lehet a világé is. Örömmel látom az egyházmegyék jelentéséből, hogy mind élénkebben érzik gyülekezeti házak, református otthonok, evangélizációs hajlékok építésének szükségességét. Bárhogy nevezzük, minden élő gyülekezetnek épannyira szüksége van egy olyan hajlékra, ahol összejöveteleit tartja, szeretetvendégségét rendezi, csendesóráit, bibliaóráit végzi, ifjúságának, asszony-körének s a különböző gyülekezeti munkáknak otthont ad, mint ahogy szüksége van templomra. Sőt, ha nem kerülném készakarva a paradoxonokat, azt mondhatnám: a templomot tudja pótolni a gyülekezeti ház, de a gyülekezeti házat nem tudja pótolni a templom. Ezért okoz nagy örömet, hogy itt is, ott is megépülnek ezek a hajlékok: Szóládon, Dunaföldváron, Alapon, Kápolnásnyéken, a már említett Izsákon kívül. Nagyon szeretném, ha lelkipásztor táisaim egyetemes szükségletnek ismernék fel az ilyen hajlékok megépítését, s minden gyülekezet sietne a jónak bizonyult példa követésére. Természetes dolog, hogy ez az igény nem olyan élénk az egészen kicsiny gyülekezetekben, mint a közepesekben vagy a nagyokban. 2*