A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.
1939. november 23.
242munkakörének betöltését ifjabb Biberauer Richárd vette át s az első intézeti lelkész szolgálatát Péter János látja el. Át kellett szervezni az alapítvány lelkészi állásait is, amennyiben az elhúnyt alapító díjlevélnélküli, lényegében tehát jogilag megszervezetlen állást töltött be abban az intézményben, melyet ő maga hozott létre és virágoztatott fel. Az új díjlevelek az egyházkerületi közgyűlés elé kerülnek s jóváhagyásuk után lépnek életbe az igazgatótanács erre vonatkozó határozatai. Az új vezetőségre hárult tehát az a feladat, hogy folytassa a Biberauer Richárd által megkezdett munkát abban az irányban is, hogy a kis társadalmi egyesületből nagy egyházi intézménnyé növekedett Filadelfia Intézetet az e fejlődés során előállott követelményeknek megfelelően átszervezze, a diakonisszaképzést és nevelést a korszerű követelmények figyelembevételével minél jobban kiépítse s megteremtse a lehetőséget arra, hogy a múltban szükségessé vált építkezésekkel kapcsolatos adósságok letörlesztése minél előbb lehetővé váljék. Az új vezetőség tagjai világosan látták azt, hogy gyülekezeti lelkipásztorok megállapításai, gyülekezeti tagok bizonyságtételei, sőt magasabb egyházi fórumok, szociális szervek jelentései és jegyzőkönyvei azt bizonyítják, hogy a gyülekezeti és szociális munkában álló testvérek működésének eredményei az első reménységeket a legtöbb esetben messze felülmúlták. A diakonissza igénylések, általában az anyaház vezetőségéhez beérkezett levelek mély bepillantást engednek abba, hogy első sorban a római katholicizmussal szemben milyen súlyos veszteségek érik egyházunkat ott, ahol missziói és szociális munkáink frontján nem jelenhet meg a diakonissza. Ebből természetesen következik az, hogy minél több diakonissza sürgős kiképzésére van szükség, ugyanakkor azonban világosan kitűnt az is, hogy komoly eredményeket csak mély lelki életet élő s ennek alapján erős hivatástudatú, jól képzett diakonissza testvérek érhetnek el. Ez indította az anyaház vezetőségét arra, hogy egész munkaerejét latba vesse a diakonissza közösség lelki életének elmélyítése, tagjai hivatástudatának megerősítése, valamint kiképzésük alaposabbátétele érdekében. Az anyaliázi munkáról szólva, a következőket jelenthetjük. A lelki elmélyítést kívántuk szolgálni azokkal a konferenciákkal, amelyeket december 27-től 31-ig anyaegyházunkban és június 8-tól 18-ig leányfalusi üdülőnkben rendeztünk, a felszentelés előtt álló testvérek tíz napos előkészítő konferenciájával, valamint összes testvéreink számára tartott öt napos csendes napjainkkal. A júniusi konferencia napirendje a következő volt: 8-tól 9-ig előre kidolgozott bibliaolvasó
