A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.

1939. november 23.

1939. november 23. — 31—32—33—34—35. 25 nyugdíjterheinek hordozásában a községet is részeltesse s ezen a réven bizonyos mértékig egyenlővé váljék a teher. Tudom, hogy ezt a kérdést máról-holnapra nem lehet megoldani, de rámutatok arra, hogy meg kell oldani s addig kell megoldani, amíg helyrehozhatatlan pusztulást nem okoz a jelenlegi ferde heyzet. Biztató jelek A megszállott területi magyar kálvinizmus egészen más erőkifejtést mutatott volna, ha már évtizedekkel ezelőtt megkezdődött volna az iskolafenntartási védelemi vonal mögött az erőteljes missziói front kiépítése. A mai időkben nem tudom eléggé hangsúlyozni: milyen végtelenül fontos dolog intenzív missziói munkákkal a gyülekezeti életet felfokozni és öntudatossá tenni. Békés időkben az egyházi élet a hagyományok kővedreiben századokig zavartalanul fennmarad, de ha próbatétel következik, a hagyományok kőkorsói széjjeltörnek, odalesz az az egyházi élet, amely önmagában még nem szerveződött. Mindenféle korszakot elképzelhetünk, csak azt nem, amelyik az államegyház jelenlegi alakulatának különösképen kedvez. Abból a szempontból, hogy minket külső erők tartsanak el, a jelenlegi helyzetnél mindig csak rosszabbat remélhetünk. Nem képzelhetjük cl azt, hogy államsegélyeink növekedni fognak, az egyház közjogi kiváltsága gyarapodni fog; nem képzelhetjük el, hogy az egyházi életet közigazgatással elintézhetjük, hogy az egyháztagság kikényszeríthető dolog marad, az egyházi adó végrehajtható köztartozás, az egyházi fegyelem karhatalommal biztosított intézkedés. Nem gondolhatjuk el, hogy a hitoktatás, az ifjúság vallásos nevelése a közhatalomnak mindig a legfőbb programmpontja marad. Arra kell számítanunk és úgy kell berendezkednünk, hogy megéljünk akkor is, amikor nem lesz államsegély; ne zülljiink széjjel, amikor az egyházhoz való tartozás önkéntes elhatározástól függ; ne menjünk koldulni, ha végrehajtható adó helyett jókedvű adományokból kell megélnünk s ne essünk kétségbe akkor sem, hogyha a felsőség nemhogy nem támogat a magunk egyházi céljai elérésében, hanem egyszerűen akadályoz. Ma az egész világon a legkivételesebb helyzetben a magyar egyházak vannak s nem gondolható el, hogy ez a kiváltság fokozódjék, sőt az a természetes, hogy meg fog indulni az átalakulás az államtól nem kedvezményezett egyházi tipus felé, amilyen helyzetet ma a világnak mind a két részén: a demokráciákban és a tekintélyállamokban látunk. Ezért szükséges tehát a gyülekezeti élet fejlesztése és öntudatosítása. Szükséges az erőteljes vasárnapi iskolai hálózat kiépítése, hogy a gyermeksereget akkor se veszítsük el, ha egyszer minden iskolát államosítanának is. Szükséges az ifjúság gondozása szervezett, szinte azt mondhatnám: önmagát ellátó formában, hogy a magyar református ifjúság öntudatosan maga magát kormá-