A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.
1939. november 23.
1939. november 23. — 31—3 2—33—34—35. 23 Egyház és állam Egyház és állam cím alatt máskor arról szoktak beszámolni a püspöki jelentések, hogy nem történt-e az egyház közjogi birtokállományában az állammal kapcsolatban valahol megfogyatkozás. Ürömmel állapítom meg, hogy a Teleki Pál kormánya az egyházakhoz való viszony megállapításában kifogás alá nem eshetik Megbecsülik azt a munkát, amelyet az egyház végez, történeti érzékkel értékelik a magyar protestantizmus nagy művelődéstörténeti érdemeit s az okos magyar politikus szemével meglátják, hogy a református egyház ennek a nemzetnek legmagyarabb részét, úgyszólván a magvát, foglalja magában. De az állammal való kapcsolatunkban két égő kérdésünk van. Egyik, amelyik égetőbb és sürgősebb, azért talán hamarabb megoldódik, a Felvidéknek a kérdése. A dunamelléki egyházkerület nincs közvetlenül érdekelve a Felvidék visszacsatolásával támadt új helyzetben. Épen ezért hivatva érzi magát rámutatni a hibákra, mulasztásokra, késedelmekre s az ezekből származó nyugtalanító jelekre. Egy esztendő telt el és nincs megoldva a visszacsatolással járó közigazgatási feladat egyházi része. Nincs elintézve a lelkipásztorok nyugdíj ügye; az adósegélyt olyan öszszegben állapították meg, hogy a visszacsatolt egyházközségek kevesebb adósegélyt kapnak, mint az itteniek; ha egy lelkipásztor a cseh államtól nem kapott kongruát, mert különösen hazafias magatartást tanúsított, hiába telt el egy esztendő, még mindig nem kap kongruát a magyar államtól sem. Nincsenek megszervezve az állami református vallásoktatói állások, holott a katholikus hitoktatók szeptember óla működnek. Ehelyett minden lelkipásztornak hosszú és körülményes igazolási eljáráson kell keresztülmennie s ez felbolygatja a gyülekezet békés viszonyait, lappangó ellenségeskedéseket hoz felszínre s oktalanul keseríti a húsz éves szenvedést szótlan hősiességgel kiálló, csendes és hű magyarokat. Mindezek láttára különös bizalommal hivatkozunk a felvidéki lelkipásztorok, presbiterek és egyháztagok törhetetlen és áldozatos hazafiasságára s e bizalom alapján kérjük, hogy minden közigazgatási késedelem ellenére is vessék ki a lelkűkből a keserűséget, okos meggondolással csökkentsék néha túlzott érzékenységüket, vegyék számba: milyen nagy ajándék a visszatérés lénye s vállalják velünk a sorsközösséget hibáinkban és tragikus fogyatékosságainkban is. A másik kérdés régebbi, megoldása távolabbi időkre vár, de fontossága és sürgőssége napról-napra nő. Ez az egyház iskolafenntartási terhe. Még ezelőtt egy századdal Magyarországon az iskoláztatás majdnem kizárólagosan egyházi feladat és egyházi teher volt. Minden egyház s ezek között senki által meg nem előzve, a református egyház is, ennek a feladatnak erején felüli áldó-
