A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.

1939. november 23.

1939. november 24. — 142/a— 142/b. 109» Ugyanazon bajok és akadályok mellett, mint amelyekkel az ifjúsági munka harcol, vannak egyéb megoldandó kérdések is. Semmiképen nem szabad a leánymunkát, az ifjúsági munkát együtt végezni, bármennyire jó és szükséges, hogy ifjaink és leányaink a gyülekezeti munka keretében találkozzanak egymással. Az is csak kezdeti fok lehet, hogy a leányok és az asszonyok munkája együtt van, ha ezen a ponton is szükséges, hogy némely gyülekezeti szolgálatban, mint szegénygondozásban, karácsonyi vásárban, esetleg szeretetvendégségben együtt, közös erővel álljanak elő. Itt a vezetőképző tanfolyamoknak a szükségessége látszik legjobban. Az ú. n. házasságképző akadémiák mögött komoly meglátás és felelősségvállalás van. A romló családi életeket preventív intézkedésekkel lehet meggyógyítani. A magyar ifjúság lelki előkészítésében mindeddig fájdalmasan hiányzott a házasságra és a családi életre való nevelés. Az egyházkerületi missziói értekezlet a leánymunkával külön foglalkozott. Püspök úr a gyülekezetből eltávozott leányok számontartása és a másik gyülekezet értesítése ügyében felhívást intézett az egyházmegyékhez, az egyházmegyei közgyűlések kötelességévé tették a lelkipásztornak az eltávozó leányok számontartását és a másik gyülekezet lelkészének értesítését. Hisszük, hogy ebből sok jó és áldott eredmény születik. Általában felülhaladja egykét helyen a leányok érdeklődése a fiúkat az egyházi munka iránt. A serdülők gondozása ezen a ponton sincsen megoldva, 8 egyházmegye 143 gyülekezetről számol be, ahol a serdülő leányokat gondozzák. Pedig a Napsugár Szövetségekben, serdülők körében ez a gondozás könnyebben mehetne, mint a fiúknál. Kiskunfélegyházán szép és kész program van erre a munkára. A felnőttek közötti munkánál ismét meg lehet állapítani, hogy ugyanazon címletek mögött más és más értelmezés búvik meg. 127 gyülekezet jelenti például, hogy az ősi szép református szokás, a házasságra lépők lelki gondozása náluk megvan. De hozzáteszi egyik-másik jelentés, hogy ez a reverzálistól való óvásból áll. Már ilyen füzet is jelent meg, amely a házasulandókhoz szól, mégis ennek a munkának lényege nagyobbrészt tisztázatlan. Szükség volna arra, hogy akik ezt gyakorolják, a maguk munkájáról beszámoljanak, a házasulandókkal való pásztori beszélgetésüket írásba foglalják. Alakuljon ki ennek a szolgálatnak egy hozzávetőleges pragmatikája. Akik gyakorolják, bizonyságot tehetnek róla, hogy ez a hatszem között elmondott esketési beszéd jobban megmarad sokszor, mint az orgonás, díszes esküvői alkalommal hirdetett ige, sőt az esküvőt is belsőségesebbé és áldottabbá teszi az ifjú pár számára. A Belmissziói Útmutatóba ezeknek a munkáknak anyagát elméleti és gyakorlati részeit kellene közkézre adni. Meggondolandó például az, hogy elmehet-e odáig ez az előkészítés, ahová egyik gyülekezetünk ért, hogy a házas-