A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.

1938. november 17.

12 1938. november 17. _ 11. Makláry Károly tiszántúli püspök váratlan halála okozott. Nem kereste azt a díszt és terhet, amelyet egyházkerülete rá ruházott. A díszt komolyan és szerényen viselte, a teher alá oda adta teste és lelke minden erejét. Emlékezetét kegyelettel áldjuk, s életéből és halálából Isten szívekig ható beszédjét érezzük ki arról, hogy az Ö gondolatai nem a mi gondolataink, s lehelletként eltűnő életünk felett az égig ér az ü irgalmassága és dicsősége. — Különösképpen dunamelléki veszteség volt Varga Sándor vértesaljai esperesnek gyászos edhunyta. Még pár évvel ezelőtt ő volt a Dunamelléki Egyházkerület vénei között a legfiatalabb. Még most is, férfikorának és életerejének teljében szolgálhatna, ha a gyilkos kór meg nem őrli vasegészségűnek látszó szervezetét. Dunamelléki paróchián született, a mi iskolánknak volt kiváló tanulója, leszámítva katona lelkészi szolgálatát, életének minden percét, testi és lelki erejét maradék nélkül ennek az egyházkerületnek szentelte. Széles érdeklődésű, nagy ismeretkörű, tanulni szerető, világosságra szomjas és világosságot közlő ember volt. Szerette ítéleteit megrögzíteni, kicsiszolni, s úgy raktározni el, mint amelyeknek érvényéhez kétség nem fog férni soha. De meleg szívével és dolgos kezével annyira benne élt a gyakorlati életben, hogy megállapításait valahányszor szükségessé vált, miniig revideálta. Meleg kedélye, hű baráti szíve, hamar fellobbanó és hamar ellágyuló bocsánatot kérő és megbocsátani kész lelkülete a szakadatlanul fejlődő keresztyén jellem életteljes és rokonszenves példáját mutatja. Az egyházi életnek minden fokán, zsinaton, konventen, kerületen, egyházmegyén és egyházközségben a legjobb mértéket ütötte, amit a mai református lelkésznemzedék felmutatni képes. Legyen áldott emlékezete! Az evangélikus testvéregyházat érte súlyos veszteség dr. Dómján Elek tiszai püspök elhunytával. Alig egy esztendei szolgálat után a nagy történelmi izgalmak súlya alatt mély érzésű szíve felmondta a szolgálatot. Gondoljunk rá kegyelettel s ezúton is fejezzük ki részvétünket családja és egyházkerülete előtt. Halott munkatársaink névsorát áldó kegyelettel iktassuk jegyzőkönyvünkbe. Csötönyi János, Molnár János, Fábián Dénes a pesti egyházmegyéből, Domby Béla, Hajdú József gimnáziumi helyettes igazgató a kecskeméti egyházmegyéből, a jobb sorsra érdemes, meghasonlott lelkű Gergely János a baranyai egyházmegyéből, Gál Antal a vértesaljai, s Lampérth Gyula a somogyi egyházmegyéből mentek el a minden élők útján. Áldás emlékezetükre! Búcsú és köszöntés. Elbúcsúzunk a nyugalombamenő dr. Szabó Aladártól, a budapest—józsefvárosi gyülekezet lelkipásztorától. Vele az az