A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.

1938. november 17.

1938. november 17. — 32—33—34—35—36. 13 eset történt, hogy már életében történelmi névvé vált. Ebben nagy kiváltság és isteni kegyelem rejlik, de nagyon sok nehézség következik belőle, rá is, környezetére is. Mikor elbúcsúzunk tőle, felemlegetjük azt a nagy szerepet, amelyet a református egyház ébredési ihozgalmaiban játszott. Volt olyan idő, amikor minden evangéliumi és missziói munka és szolgálat az Ő hitéből táplálkozott, példaadó és ihlető egyéniségének engedelmeskedett. Rendkívüli szellemi és erkölcsi képességekkel megáldva, a profetikus hivatástudat páratlan átütő erejével és szent egyoldalúságával végezte azt az alapvető munkát, amelynek gyümölcséből él és gazdagszik egy tőle — talán csak látszat szerint — eltávolodó nemzedék. Szívből kívánjuk, hogy a nyugalom napjai verőfényesedjék, hatásban és gyümölcsben gazdagok legyenek. Iskoláink éléről néhány kiváló egyéniség búcsúzik. Dr. Sebestyén Jenő tíz évi theológiai igazgatóság után átadta helyét dr. Budai Gergelynek és vonult vissza a legáldottabb lelkipásztori szolgálatba, abba, amelyet egy theologiai professzor végez, s legkivált a dogmatika professzora. Óhajtjuk, hogy adminisztratív gondoktól megszabadulva, megújult erővel szentelje magát a tudomány művelésére és tanítására. — Székely János a gyönki, Marton Sándor a kecskeméti leányliceum igazgatói állásából búcsúzik el. Mindakettő úgyis, mint tanár, úgyis, mint igazgató,, egyike volt e generáció legértékesebb és legrokonszenvesebb nevelőinek. Iskoláikat utódaikra, példájukat tanártársaikra, lelkük világosságát tanítványaikra, egész egyéniségük nemes hatását kortársaikra és környezetükre testálva elmennek, de magukkal viszik mindnyájunk elismerését és háláját. A köszöntések sorát Sörös Béla nevével kezdem meg. Már régóta ő volt a felvidéki magyar kálvinizmus legmunkásabb és leghasznosabb egyénisége. Rendkívüli szervező ereje, tiszta tájékozódási képessége, s irányt mutató vezető képessége egyik nagy Ígérete volt az ottani magyarságnak. Ő teremtette meg a losonci lelkészképző szemináriumot, ő vezette az egyház és az állam közötti tárgyalásokat a szlovenszkói református egyház közjogi elhelyezkedésénél és törvénykönyv megalkotásánál. Nagy megnyugvás volt tehát mindnyájunkra, hogy egyházkerülete őt emelte a püspöki székbe. Püspöki szolgálatának nagy jutalma és elégtétele, szinte szimbolikus jelentősége az, hogy mikor a névtelen szolgálat hátteréből az élre került, első nagy ténye hazavezetni népét a magyarországi református egyházba, ahol az ideiglenes szervezetek megszűnnek ugyan, de a nagy szolgálatok értéke soha feledésbe nem megy, s a belső érték adta kiválóságot a külső dísz hiánya épúgy nem csökkenti, mint hiányát megléte nem pótolja. — Benső és személyesen is rezdülő érzésekkel köszöntöm a tiszántúli püspöki székben dr. Révész Imrét, egykori tanítványaim közül immár a harmadik püspököt. Négy évig tanítványom,